Az október 27-i izraeli választások várható eredménye

Az októberi izraeli országgyűlési választások több értékelés szerint történelmi jelentőségűek lesznek, mert sokan arra számítanak, hogy most van valós esély a Benjamin Netanjáhú vezette kormány leváltására – kormánya elutasítottsága, a háborúkba való belefásultság, a korrupciós ügyek és a legnagyobb ellenzéki erő népszerűsége ebbe az irányba mutat. Egy új kormány nem változtatná meg alapjaiban az izraeli politikát, és nem eredményezné a feszültség azonnali enyhülését a Közel-Keleten, de kétségkívül más hangsúlyai lennének, pragmatikusabb és kompromisszumkészebb lenne, illetve „szalonképesebb” Európa országai számára is. A választás azonban kiélezett, mert egy-egy újabb veszélyhelyzet előállásával és a kormányzási kompetenciák felmutatásával Netanjáhú még mindig nyerhet egy újra összeálló jobboldali koalíció élén, ha azok a jobboldali és ultraortodox kispártok, melyek támogatják, ismét bejutnak a Knesszetbe.

A választás folyamata és a lehetséges koalíciók

Az izraeliek 2026. október 27-én járulnak az urnákhoz, amelyet egyesek az ország történetének egyik legfontosabb választásaként harangoztak be. Izrael arányos képviseleten alapuló parlamentáris rendszerében a választók pártlistákra szavaznak, a 120 fős Kneszetbe pedig a 3,25 százalékos küszöböt elérő pártok jutnak be. A kormányalakításhoz általában koalícióra van szükség az arányos rendszer miatt, így a választást követően tárgyalások kezdődnek, és az új kormány várhatóan 2027 elejéig alakul meg. Ha viszont egyik párt sem tud működőképes koalíciót létrehozni, akár újabb választásra is sor kerülhet, ami lehetőséget teremthet arra, hogy addig Benjámin Netanjáhú ügyvivő miniszterelnökként hivatalban maradjon.

Az októberi választás központi kérdése az lesz, hogy kap-e egy hetedik (nem mindig egymást követő) mandátumot Netanjáhú. A jelenlegi kormányt saját pártja, a jobboldali Likud, valamint az Otzma Yehudit, a Vallásos Cionizmus Pártja és a New Hope – Egyesült Jobboldal alkotja; az előbbi két kis pártot Itamar Ben-Gvir és Bezalel Szmotrics vezeti, akik a nemzetbiztonsági és pénzügyi minisztériumokat irányítják. A kormány korábbi fontos támaszai voltak az ultraortodox Shas és az Egyesült Tórai Judaizmus pártjai is, amelyek 2025-ben kiléptek a kormányból; a Shas ugyanakkor továbbra is a kormány parlamenti többségét támogatja, és a jobboldali többség újbóli kialakításában mindkét pártnak fontos szerepe lehet.[1] Netanjáhúnak számos kihívással kell szembenéznie: nem tudta teljesíteni 2022-es választási ígéreteinek jelentős részét,[2] a 2023. október 7-i terrortámadás és az ahhoz kapcsolódó, sokak által kritizált politikai és biztonsági kudarcok örökségét is viseli, miközben az ultraortodox zsidók katonai szolgálatának kiterjesztésére tett kísérlete miatt saját jobboldali koalíciós partnereivel is konfliktusba került. Emellett az igazságügyi reformok miatt is támadják, ellenfelei szerint ugyanis ezek a bírósági függetlenség gyengítését és saját hatalmának megerősítését célozzák.[3] Legfontosabb kihívója jelenleg az Izraeli Védelmi Erők korábbi vezérkari főnöke, a Yashar pártot vezető Gadi Eisenkot, aki az október 7-i támadás után több családtagját is elvesztette a gázai háborúban. Eisenkot alapvetően centrista programjának egyik központi eleme az október 7-i eseményekhez vezető kudarcok kivizsgálására felállítandó független vizsgálóbizottság.[4]

A közvélemény-kutatások vegyes képet mutatnak, de a legtöbb felmérés szerint Eisenkot pártja jelenleg az első helyre esélyes. A választás kimenetelét azonban végső soron kevésbé az dönti el, melyik párt végez az első helyen, mint az, hogy melyik oldal képes összegyűjteni a kormányalakításhoz szükséges többséget a többi párt mandátumaiból. Mind a jobboldalon, mind az ellenzéki oldalon jelentős a politikai töredezettség, és ezért általában már a választások előtt közös listákat alkotnak, illetve a kormányalakítási tárgyalások során újabb szövetségeket kötnek az abból kimaradókkal. Erre példa a Közös Lista, ami egy arab szocialista és két nemzeti arab pártot egyesít: a Bejachad (Együtt), ami centrista formáció, valamint a baloldali Demokraták, ami a korábbi Munkapárt és a szociáldemokratra-cionista Merec párt fúziójából jött létre 2024-ben. Fontos szereplő továbbá a Vallásos Cionizmus és Zehut pártok szövetsége, ami a szélsőjobboldali-libertariánus Zehut és a Bezalel Szmotrics által vezetett Vallásos Cionizmus pártból alakult. A Times of Israel szerint a legfrissebb, október 20-i közvéleménykutatás alapján így állnak az erők[5]:

A táblázatban píros színnel jelöltük azokat az erőket, melyek mindenképpen a Netanjáhú-féle blokkhoz csatlakoznak majd a választások után, kékkel pedig azokat, melyek ellene fognak bizonyosan blokkba szerveződni. Zölddel az arab pártokat jelöltük, melyek hagyományosan Netanjáhú-ellenesek, de akikkel a baloldal sem tud könnyedén koalícióra lépni, és akik általában nem is vesznek részt a kormányzásban – bár arra volt már példa, hogy a Ra’am iszlamista párt részt vett baloldali kormánykoalícióban. Narancssárgával jelöltük a Tartalékosok és Gazdasági Párt közös listáját, amely egyelőre egyik fő politikai blokk mellett sem köteleződött el, és nyitva hagyta az együttműködés lehetőségét mindkét oldallal. A jobboldalon több, egymáshoz közel álló párt verseng ugyanazokért a szavazókért, ami szétaprózhatja a szavazatokat, és egyes pártokat a bejutási küszöb alá taszíthat. Az Izrael Népe párt például néhány hete még 4–5 mandátummal szerepelt a bejutók listáján, de a legfrissebb adatok szerint már nem jutna be. Nagyjából ezen, vagy más hasonló elmozduláson múlhat, hogy újra kormányra tud-e kerülni egy jobboldali blokk. De az izraeli politika sajátos volatilitása miatt erről még a választások előtt közvetlenül is csak hozzávetőleges becslést lehet majd adni.

Várható bel- és külpolitikai hatások

A választás tétje, hogy milyen irányba mozdul tovább Izrael bel- és külpolitikai élete. Belföldön az ellenzék szerint mindenekelőtt az a kérdés, hogy Izrael megőrzi-e liberális demokratikus berendezkedését, vagy tovább mozdul az illiberális „ostromlott erőd” irányba. Netanjáhú ezzel szemben úgy kampányol, hogy egy ellenzéki győzelem „fasiszta” kormányhoz vezetne, amely korlátozná a szólásszabadságot, többek között a hozzá közel álló Channel 14 ellehetetlenítésével,[6] miközben saját hatalmának elvesztését Izrael biztonságára és jövőjére nézve is veszélyesnek állítja be, magát pedig az ország megvédésére egyedül képes vezetőként.[7] Másképp fogalmazva, Netanjahú a „biztonságiasítás” (securitization) eszközét használva igyekszik a saját javára mobilizálni a szavazókat – a választásig épp ezért érdemes figyelni arra, hogy a jelenlegi kormánynak politikai ösztönzője lehet a biztonsági helyzet fenntartására vagy akár további eszkalációjára, ami nemcsak a regionális biztonsági helyzetet ronthatja, hanem Európában az Izraellel szembeni indulatokat és az antiszemita incidensek kockázatát is növelheti.

A választás hatással lehet az Európával és más partnerekkel fenntartott kapcsolatokra is, és így végső soron Izrael nemzetközi mozgásterére is. Izrael nemzetközi elszigetelődése az elmúlt években látványosan erősödött, különösen Európában, többek között a gázai műveletek és a telepes-politika miatt. Az Európai Bizottság például nemrég arra jutott, vannak jelei az EU–Izrael társulási megállapodás 2. cikkelyének megsértésének,[8] miközben az Egyesült Királyság, Franciaország és más országok kereskedelmi korlátozásokkal és szankciókkal gyakorolnak nyomást Izraelre.[9] Egy új kormány lehetőséget teremthetne a kapcsolatok részleges helyreállítására Európával és más nyugati partnerekkel, és akár az Izraellel szembeni európai politikai és társadalmi feszültségek enyhüléséhez is hozzájárulhatna. A kritikák ugyanakkor nem csak az európaiaktól érkeznek: a kínai külügyminiszter, akinek országa Izrael egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, október közepén szintén felszólította az izraeli kormányt, hogy állítsa le a ciszjordániai telepek „kényszerű létrehozását”.[10]

Ez azonban nem jelentené automatikusan Izrael katonai politikájának alapvető megváltozását. Jelentős fordulat ezen a téren sem egy újabb Netanjáhú-kormány, sem egy ellenzéki kormány esetén nem feltétlenül várható. Eisenkot maga is keményvonalas biztonságpolitikai álláspontot képvisel, és a jelenlegi katonai doktrína számos elemének kialakításában is szerepet játszott.[11] A világban sokan Izrael nemzetközijog-sértéseit és háborúit tekintik elsődlegesen fontosnak, de az izraeli választók számára inkább a gazdasági visszaélések, a bírói kar átalakítása, az általános biztonságérzet, a sorkötelezettség kérdései, valamint a megélhetés kérdései a fontosak, és ezt várják el egy új kormánytól is.

Egy új kormány mégis nagyobb diplomáciai mozgásteret teremthetne a regionális konfliktusok rendezésében, különösen a Gázai övezet jövőjéről szóló egyeztetésekben, az Izrael és Libanon közötti tárgyalásokban, valamint a Szíria és Izrael közötti közvetlen párbeszéd újraindításában. Magyarország számára ez azért is fontos lehet, mert a Trump-féle Béketanács tagjaként közvetlenül érintett a gázai rendezésben (de legalábbis annak retorikai keretezésében), miközben a regionális feszültségek enyhülése csökkentheti a Budapestre nehezedő európai nyomást az Izraelhez való, Gáza kapcsán kialakított álláspontja miatt. Egy új kormány az arab államokkal való együttműködés elmélyítésének is kedvezhetne, különösen az Egyesült Arab Emírségekkel fennálló, úgynevezett „gyémántszövetség” megerősítésének, amelyet az elmúlt időszakban Netanjáhú egyes nyilatkozatai érzékelhetően megterheltek.[12] Ha pedig hatalmon marad Netanjáhú, a választások után számára kevésbé lehet szükséges a kampányban hangsúlyos konfrontatív hangnem fenntartása, így következő kormánya e kérdések rendezésében ugyanúgy pragmatikusabbá válhat.

A választás kimenetele önmagában várhatóan nem alakítja át alapjaiban a magyar–izraeli kapcsolatokat. Egy Eisenkot vezette kormány esetében új diplomáciai kapcsolatépítésre lehet szükség, ami egyszerre lehetőséget is teremthet a kapcsolatok új alapokra helyezésére. Netanjáhú újraválasztása esetén pedig Budapestnek egyszerre lehet szükséges fenntartania a szoros izraeli kapcsolatokat és mérsékelnie azt a benyomást, hogy egy Orbán Viktorhoz közel álló, populista vezető politikáját támogatja továbbra is. Mindenesetre a két ország közötti kapcsolat a választások kimenetelétől függetlenül is fennmarad. Ezt jelzi Jichák Hercog izraeli elnök október 20-i látogatása is, amely során mindkét fél bizakodását fejezte ki a kapcsolatok további erősödését illetően.[13] A következő találkozó helyszínét már ki is jelölték: Hercog izraeli látogatásra hívta meg Magyar Pétert, aki azzal búcsúzott el tőle, hogy „Izraelben találkozunk”.[14]

Végjegyzetek

[1] Sam Sokol, „Shas quits its coalition posts to protest failure to legislate Haredi draft exemption”, Times of Israel, 2025. október 23., https://www.timesofisrael.com/shas-quits-its-coalition-posts-to-protest-failure-to-legislate-haredi-draft-exemption/

[2] Shir Perets, „Four years later: Did Netanyahu’s gov’t deliver on its many 2022 campaign promises? – analysis”, The Jerusalem Post, 2026. július 26. https://www.jpost.com/israel-news/politics-and-diplomacy/article-903632.

[3] Eran Lerman, „The Battle Over Israel’s Judicial Reforms”, The Jerusalem Strategic Tribune, 2023. január, https://jstribune.com/lerman-the-battle-over-israels-judicial-reforms/.

[4] „מטרות המפלגה” [A párt céljai], ישר! עם איזנקוט, 2025. december 17., https://yasharwitheisenkot.com/topic/missions/.

[5] „New election poll has pro-Netanyahu camp at 48 seats”, Times of Israel, 2026. október 20., https://www.timesofisrael.com/liveblog_entry/new-election-poll-has-pro-netanyahu-camp-at-48-seats/.

[6] A Channel 14 jobboldali, ultranacionalista izraeli televíziós csatorna és hírportál. A Kneszet 2018-as médiaszabályozási módosítása lehetővé tette, hogy hírcsatornaként működjön, miközben „kiscsatorna” státusza révén a nagyobb kereskedelmi csatornákra vonatkozó több szabály alól is mentességet kapott, ami több millió sékel értékű állami kedvezményt jelentett számára. Megszüntetését vagy korlátozását Jair Golan, a Demokraták elnöke, valamint Yair Lapid pártja, a B’Yachad koalícióban részt vevő Jes Atid is támogatja, ugyanakkor az ellenzékben nincs egységes álláspont: Naftali Bennett, a B’Yachad másik pártjának vezetője például szólásszabadsági okokra hivatkozva ellenezte a bezárását.

[7] Sam Sokol, „Lagging in polls, Netanyahu warns small right-wing parties could hand election to ‘fascist’ left”, The Times of Israel, 2026. augusztus 25., https://www.timesofisrael.com/lagging-in-polls-netanyahu-warns-voting-for-small-right-wing-parties-could-cost-him-election/; The Times of Israel, „Netanyahu’s bloc drops to 51 seats as Winter’s party falls short of Knesset in new ToI poll”.

[8] Horváth-Sántha Hanga, „Egy lehetőség kihagyása: az uniós–izraeli kereskedelmi megállapodás felfüggesztésének elmaradásával járó következmények”, Magyar Külügyi Intézet, 2026. május 8., https://hiia.hu/egy-lehetoseg-kihagyasa-az-unios-izraeli-kereskedelmi-megallapodas-felfuggesztesenek-elmaradasaval-jaro-kovetkezmenyek/.

[9] Nathan Rennolds, „Importtilalmat jelentett be 11 európai ország és Kanada a ciszjordániai izraeli telepeken készült áruk ellen”, Euronews, 2026. szeptember 8. https://hu.euronews.com/2026/09/08/szankciokat-jelentett-be-11-europai-orszag-es-kanada-a-ciszjordaniai-izraeli-telepeken-kes.

[10] „Chinese FM tells Herzog that Israel should stop ‘forced establishment’ of settlements”, Times of Israel, 2026. október 17., https://www.timesofisrael.com/chinese-fm-tells-herzog-that-israel-should-stop-forced-establishment-of-settlements/.

[11] „The Eisenkot Doctrine”, The Institute for National Security Studies, 2019. január 28., https://www.inss.org.il/the-eisenkot-doctrine/.

[12] Pranav Baskar és Johnatan Reiss, „Israel Says Netanyahu Made a Secret Trip to U.A.E., Which Says He Didn’t”, The New York Times, 2026. május 13. https://www.nytimes.com/2026/05/13/world/middleeast/netanyahu-uae-iran-war.html.

[13] „Magyar Péter találkozott az izraeli elnökkel, és meghívást kapott Izraelbe”, HVG, 2026. október 20., https://hvg.hu/itthon/20261020_magyar-peter-jichak-hercog-izrael-budapest-talalkozo.

[14] Nava Freiberg, „In Budapest, Herzog meets Hungary’s new PM Magyar, who pledges to visit Israel”, Times of Israel, 2026. október 20., https://www.timesofisrael.com/in-budapest-herzog-meets-hungarys-new-pm-magyar-who-pledges-to-visit-israel/.