A montenegrói krízis destabilizálhatja a régiót

Angyal Ágnes és Armin Sijamić elemzése.

A híres mondat, „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” (Think globally, act locally)  manapság Montenegró vonatkozásában különösen érvényesnek

tűnik. Ami ezekben a napokban ott történik, az az egész balkáni régió és a

vele szomszédos államok jövőjét kiszámíthatatlanná teszi. A 2006-os, békésen lezajlott függetlenné válás és újjáépülés óta Montenegrónak (Crna Gora; jelentése: fekete hegy) – és az országot azóta vezető kormánynak – van egy alapvető, folyamatosan megnyilvánuló problémája. A politikai ellenzék, amely többségében  szerb  politikai  pártokból  alakult,  minden  alkalmat  megragad  arra, hogy konfrontálódjon a kormánnyal és beteljesítse álmát: az újraegyesülést Szerbiával. Ehhez az elszántságukhoz sokszor jelentős támogatást kapnak Szerbiából is. A rendőrökkel való durva összecsapáshoz vezető október 24-i podgoricai tömegtüntetés is ennek a politikának a folytatása, ám – mint látni fogjuk – az ott történteknek nem ez volt az egyetlen oka. Montenegró legerősebb és legbefolyásosabb embere  kétségkívül a miniszterelnök, Milo Đukanović, aki sok tekintetben is nagyon érdekes politikai szereplő. Đukanović 1991-ben lett az akkor még jugoszláv tagköztársaság Montenegró miniszterelnöke. Mindössze 29 éves volt, s ezzel megszerezte a legfiatalabb európai kormányfő titulusát. Hatalomba helyezése része volt Jugoszlávia, majd később Szerbia korábbi vezetője, Slobodan Milošević azon tervének, hogy az akkor már szétesőben lévő Jugoszlávia valamennyi tagköztársaságának a vezetésébe domináns faktorként szerbek kerüljenek. A kilencvenes években, a szlovéniai, horvát

és boszniai háború alatt Đukanović erősen támogatta Miloševićet, ám a korábbi barátok 1997-ben ellenséggé lettek. Akkortól kezdve állandóvá vált a harc a montenegrói és a szerb vezetés között; a folyamat végül 2006-ban Montenegró független állammá válásához vezetett. Ennek az új, a független Montenegró felépítését jelentő politikának Đukanović lett a vezetője. Ő hozta létre a montenegrói kisebbségek (bosnyákok,  albánok)  és  a  montenegróiak közötti partnerséget. A lakosság  8,6 százalékát kitevő bosnyák és a 4,9 százalékos albán kisebbség támogatása a mai napig rendkívül fontos, ugyanis a mérleg nyelveként döntő tényezővé váltak a szerbek és a montenegróiak között, az utóbbi oldalt erősítve. Cserébe a függetlenség kikiáltásakor erős kisebbségi jogokat garantált nekik az állam.

A teljes elemzés itt olvasható!