MKI Nézőpont – Ruslan Bortnik és Seremet Sándor elemzése
Három éve nem tárgyalt közvetlenül Oroszország és Ukrajna. Május 16-án viszont, egy hét diplomáciai pingpong, politikai tétek értelmetlen emelgetése, demonstratív utazások sora után Kijev és Moszkva delegációi tárgyaló asztalhoz ültek. Isztambul 2.0 azonban nem hozott átütő sikert. Nem is hozhatott, viszont több fontos dologra is rámutatott. Elsősorban arra, hogy jelentősen megváltozott a politikai narratíva az Egyesült Államokban, Európában, Ukrajnában és Oroszországban is: a „győzelemig tartó háború” helyett ma már egyre inkább a békés rendezés elkerülhetetlensége és sürgőssége kerül előtérbe. Korábban már a béke említése is az oroszpártiság vádjával járó politikai kockázatot jelentett, különösen Ukrajnában és a Nyugaton. A második, hogy a felek növekvő készséget mutatnak a harcok beszüntetésére – ezt tükrözik az ukrán nyilatkozatok és az orosz fél által meghirdetett tűzszünetek is. A harmadik, hogy újraindulóban vannak a közvetlen tárgyalások Ukrajna és Oroszország között, ami korábban tabunak számított, bár a tárgyalások következő fordulójának idejét nem határozták meg. A felek már konkrét kérdéseket is hajlandók megvitatni, például katonai, területi és gazdasági témákat – még ha az álláspontjaik jelentősen különböznek is. Egyre világosabbá válik, hogy a háború rendezéséhez Donald Trump és Vlagyimir Putyin találkozására nagy szükség lesz, akik telefonon már többször egyeztettek.