A 2027-es elnökválasztás előtti utolsó francia szavazás értékelése és várható következményei

Körkép a franciaországi belpolitikáról az önkormányzati választások után

A március közepén zajló franciaországi helyhatósági választások összességében illeszkedik abba az európai trendbe, amely mind a németországi tartományi választásokon, mind a szlovén parlamenti választásokon is láthatóvá vált. Nevezeten, hogy a politikai rendszer inkább volatilis, mintsem egyértelmű irányt mutatna. Bár a jobboldali erők továbbra is erős pozícióban vannak, ezzel párhuzamosan a centrum felé húzás is megfigyelhető a választók részéről, ami azt jelzi, hogy a választók nem köteleződnek el tartósan egyik irány mellett sem. Egyes helyi eredmények – például Marseille megtartása – azonban nem biztos, hogy trendszerűek, inkább ezt a volatilitást jelzik. Bár a mérsékelt jobboldali erők maradtak a legerősebbek helyi szinten, a Nemzeti Tömörülés és kisebb mértékben a radikális baloldal is folytatta fokozatos térnyerését. Emellett a választások világosan megmutatták a pártpolitikával szembeni bizalmatlanságot és a helyi beágyazottság kiemelt szerepét a választói döntésekben.

A hatévente rendezett francia önkormányzati választásokat az idén 2026. március 15-én és 22-én tartották. Ez a voksolás elsősorban települési szintű politizálás szempontjából jelentős, de egy évvel a 2027-es elnökválasztások előtt a társadalom politikai „rezgéseiről” is értékes pillanatképet ad. Nem véletlen, hogy Macron elnök utolsó mandátumának végéhez közeledve a helyhatósági választások eredményének nemzeti szintű következményei váltak legfontosabb elemzési szemponttá.

A választás nagy kérdései közé tartozott mindenekelőtt, hogy a Nemzeti Tömörülés (RN), mennyire tud helyi szinten gyökeret ereszteni, és milyen dinamikát mutat a jövő évi választásokra készülve. Szintén fontos politikai kérdésként merült fel, hogy a Jean-Luc Mélenchon vezette Lázadó Franciaország (LFI), szélsőbaloldali párt, az elmúlt hónapokban tapasztalt agresszív retorikája, antiszemitizmusa, illetve a Quentin Deranque ügy[1] kapcsán bebizonyosodott tettlegességig fajuló feszültségkeltése nem keltett-e a választók körében ellenérzést. Az is kérdéses volt, miként alakul többek között a szocialista párt (PS) és az LFI viszonya mindezek függvényében? Szintén jelentős figyelem kísérte a centrista erők támogatottságának mértékét, illetve az önkormányzati választásokon induló személyiségek eredményeit, így pl. Edouard Philippe-ét Le Havre-ban, vagy Rachida Datit Párizsban, illetve Jean-Michel Aulias-t Lyonban. A nagyvárosokban zajló voksolás annál is inkább az érdeklődés középpontjába került, mert 2026-ban először a polgármesterre külön, és a kerületi képviselők listájával párhuzamosan lehetett voksolni. Természetesen a részvétel is meghatározó figyelmet kapott, különösen, mert 2020-ban rekordalacsony volt az urnákhoz járulók száma.[2]

Töltse le a teljes elemzést itt!

PDF Letöltése

Az önkormányzati választás elsősorban a helyi közösség ügye

Miközben az önkormányzati választások után a francia belpolitikai helyzettel kapcsolattal több általános megállapítás is tehető, fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ez a voksolás elsősorban helyi szintű közéleti kérdéskörök mentén dőlt el, még akkor is, ha a pártok egyfajta erőpróbaként fogták fel ezt a megmérettetést.

Március 15-én, 34 874 francia településen tartottak választást.[3] Újdonság volt, hogy az 1000 fő alatti kis településeken is figyelembe kellett venni a női és férfi ún. paritást. Ez számos helyen nehézségeket okozott, de a legtöbb helyen megoldást találtak rá.[4] A községek több mint 68%-a csak egy listát tudott állítani, így itt az eredmény már az első fordulóban megszületett.[5] Jelentős számú településen hiába volt több induló, már március 15-én eldőlt a végeredmény, mert volt olyan jelölt, aki 50%-nál nagyobb támogatást kapott. A franciaországi községek 93%-ban már nem kellett második fordulót tartani. A március 15-én megválasztott új önkormányzati testületeket március 20. és 22. között fel is állították.[6] A második fordulóban összesen 1526 településen került sor voksolásra és összesen közel 17 millió szavazó járulhatott az urnákhoz.

A választók döntéseit főként a mindennapi életüket közvetlenül befolyásoló kérdések alakították, mint a közlekedési viszonyok, a közbiztonság, az éjszakai közvilágítás stb. A jelöltek kampányuk során nem egyszer olyan témákban tettek ígéreteket, amelyek nem a polgármesterek hatásköre, hanem a településszövetségeké, sőt – magasabb szinten – a megyéké vagy a régióké.

A francia állampolgárok jelentős többsége, pontosan azért, mert csak a helyszínen élők értik a település konkrét kérdéseit, nagyon fontosnak tartják a helyi beágyazottságát a jelölteknek. Szinte kivétel nélkül kudarcot vallottak azok az indulók, akiknek nincsen szerves kapcsolata a községgel, ahol indulni kívánnak. Így például Louis Sarkozy, az ex-elnök fia, Mentonban (Alpes-Maritimes) csak a szavaztok 18,01%-t szerezte meg és csak a harmadik helyen végzett, szemben régi helyi gyökerekkel rendelkező Alexandra Masson-nal, a Nemzeti Tömörülés színeiben induló jelölttel, aki a voksok 36,25%-át kapta. Ezzel párhuzamosan viszont azok a jelöltek, akik erős beágyazottsággal rendelkeztek helyi szinten, azok látványos eredményeket értek el. Így többek között Édouard Philippe volt miniszterelnök elsőfordulós eredménye Le Havre-ban (43,76%) is ezt mutatja.

A pártpolitika elutasítása

Az önkormányzati választások különlegesége az is, hogy tradicionálisan számos ún. pártfüggetlen lista indult. Azok a jelöltek ugyanis, akik nem kapcsolódnak nyíltan semelyik országos politikai formációhoz, sokkal nagyobb népszerűségnek örvendenek kisebb településeken. Ez a tendencia az utóbbi évtizedekben erősödik, a lakosság pártokból és politikusokból való kiábrándulásával párhuzamosan.[7] Több helyen kifejezetten nem tüntették fel a pártok logóját, vagy hangsúlyozták a teljes függetlenséget. Toulouse esetében például, amely Franciaország negyedik legnépesebb városa, a polgármester, Jean-Luc Moudenc, akit március 22-én újraválasztottak, azt hangoztatta, hogy ő 2022-ben kilépett a jobbközép Republikánusok (LR) pártból. Ez a stratégia is hozzájárult győzelméhez. Számos további olyan önkormányzati képviselő, akik a pártoktól függetlenül építik karrierjüket, már az első fordulóban magabiztosan újraválasztásra kerültek. Ide tartozik a már említett Jean-Christophe Fromantin Neuilly-sur-Seine-ben (64,57%), a Hauts-de-Seine megyében, François de Mazières Versailles-ban (64,56%) vagy Arnaud Péricard Saint-Germain-en-Laye-ben (66,98%), az Yvelines megyében. Cannes-ban (Alpes-Maritimes) David Lisnard, aki továbbra is az LR tagja, de saját mozgalmával, a „Nouvelle Énergie” politikai formációval kampányolt, szintén már az első fordulóban megválasztásra került, 2020-hoz hasonlóan kimagasló támogatással (81,11%) – a nyomában egy RN-listával (11,66%).

A politikából való kiábrándulás továbbra is jelentős tényező, amit a pártok visszautasítása mellett leginkább a választási részvétel csökkenése mutat. Az első fordulóban a választók 57.2 %-a járult az urnákhoz, a második fordulóban pedig a szavazók 57,8%-a. Ez utóbbi négy százalékponttal kevesebb, mint a 2014-es részvétel volt.[8] (A 2020-as választási részvételt a Covid-19 járvány miatt nem tartják mérvadónak az elemzők.) A felmérések szerint leginkább a nagyvárosokban és a kistelepüléseken nőtt meg a voksolástól távolmaradók száma. Az 1000 főnél kisebb helységekben, ahol általában csak egy lista van, a szavazók 80%-a nem járult az urnákhoz. Ezt a helyzetet még az is nehezíti, hogy 2026-tól már nem lehet a listán sorrendet változtatni mint korábban, illetve új nevet ráhelyezni vagy onnan törölni az utolsó pillanatban. Természetesen generációs tényező is jelen van: a fiatalok kevésbé mennek szavazni mint a 65 évnél idősebb korosztály. További tényező, ami árnyalja az eredményeket, hogy szegényebb, alacsonyabb iskolázottságú területeken különösen is magas a távolmaradás az urnáktól. Így például a radikális baloldal (LFI) által megnyert Roubaix vagy Seine-Saint-Denis, ahol különösen nehéz körülmények között él a lakosság jelentős része, átlagon felüli volt a távolmaradás. Az első településen a szavazók 62.38%-a nem járult az urnákhoz, a másodikon a voksolók 53,5%-a.[9]

A mérsékelt erők ellenállása nem örlődött fel, de lassan eródálódik

A választások kapcsán az elemzések az ún. radikális erők dinamikáját vizsgálták leginkább, de észre kell venni, hogy számos településen a mérsékeltek ellenálltak. Így például a kisebb városokban, mint pl. Aurillac-ban (Cantal) Patrick Casagrande az első fordulóban 61,47%-os szavazati aránnyal véget vetett a baloldal évtizedes uralmának. Besançonban (Doubs), egy másik baloldali fellegvárban, a MoDem, vagyis jobbközép párthoz kapcsolódó, Ludovic Fagaut győzedelmeskedett 53,29%-kal. Meudonban (Hauts-de-Seine) a szintén centrista (UDI) Denis Larghero 64,80%-os szavazati aránnyal került újra a város élére már az első fordulóban. Brive-la-Gaillarde-ban (Corrèze) a helyi gyökerekkel rendelkező LR-es Frédéric Soulier visszafogta az RN-t (18,20%), és 57,62%-os szavazati aránnyal harmadik mandátumára választották újra. Ilyen győzelem (47.71%) volt Édouard Philippe-é Le Havre-ban. Természetesen ide sorolhatók azok a városok is, ahol a szélsőbaloldallal kötött szövetség nem hozta meg a hozzáfűzött reményt, sőt mobilizálta a szélsőségesekkel szembenállók körét. Az LFI és a Szocialista Párt (PS) csak „technikai” szövetséget kötött. Nantes kivétel:[10] itt a hivatalban lévő polgármester, Johanna Rolland újraválasztása után Mélenchon pártja jelezte, hogy bár együtt indultak, a városi tanácsban inkább ellenzéki szerepet vállalnak. Eközben több nagyvárost – Toulouse-t, Limoges-t, Brestet, Clermont-Ferrand-t és Avignont – elveszítette a baloldal.[11]

A választók leginkább a Lázadó Franciaország párt hatalomra kerülésétől tartottak, még a baloldalon is.[12] A francia polgárok többsége, 71%-a, szerette volna elkerülni az LFI hatalomra jutását az önkormányzatokban, míg a Nemzeti Tömörüléssel szemben kisebb volt az ellenérzés: a választók 52%-a nem kívánta, hogy polgármesteri széket nyerjenek. A megkérdezettek 59%- pedig ellenezte a baloldali összefogást Mélenchon pártjával.[13]

A mérsékelt LR és a PS eredménye országosan ugyan csökkent, de még mindig messze rájuk szavazott a többség. A települések túlnyomó részében a jelöltek politikai hovatartozásának hiánya miatt nem lehet következtetéseket levonni a főbb politikai irányzatok közötti erőviszonyokról. Ez azonban lehetséges a 3 300 lakosnál nagyobb települések esetében, ahol a jelölteknek kötelezően be kellett jelentenie politikai hovatartozásukat. Azokban a városokban, ahol a francia lakosság többsége (69%) él, a jobbközéphez tartozó pártok – a Republikánusok (LR), a Demokraták és Függetlenek Szövetsége (UDI), valamint az úgynevezett „különböző jobboldal” (DVD) – bizonyultak a helyi választások legnagyobb nyerteseinek: összesen 1267 polgármestert adnak. A baloldal a második helyen végzett 829 polgármesterrel, megelőzve a centrista, Macron elnököt támogató erőket, amelyek 586 polgármesteri posztot szereztek. A Nemzeti Tömörülés (RN) tovább folytatta előretörését, 63 településen aratott győzelmet. Ha az Eric Ciotti vezette Jobboldali Szövetség a Köztársaságért (UDR) győzelmeit is hozzáadjuk ehhez az eredményhez, összesen 74 polgármesteri széket sikerült megszereznie Marine Le Pen nevével fémjelzett tábornak, és 84 megyében több mint 3000 önkormányzati képviselőt tudnak delegálni.[14] Egy nagyvárost is sikerült megtartaniuk: a 120 ezer lakosú Perpignant, ahol Louis Aliot-t már az első fordulóban, 50,61%-kal újraválasztották.[15]

A leadott szavazatok alapján a baloldali együttműködés (a Szocialista Párt, a zöldek – EELV – és más mérsékelt baloldali pártok) kapta a legtöbb támogatást: a két fordulóban közel 9,2 millió szavazatot. Ezzel megelőzték a mérsékelt jobboldalt (8,7 millió), a centristákat (3,8 millió), valamint az RN-t és szövetségeseit, a radikális jobboldalt (2,5 millió). A szélsőbaloldal, amelyet a Lázadó Franciaország és a Kommunista Párt képvisel, közel 1,2 millió választó támogatását nyerte el, és csak hét településen győzött.[16]

Az ún.  mérsékelt jobboldal és baloldal támogatottsága lassú csökkenést mutat. A 14 ezer lakosnál nagyobb városokban 2020-hoz viszonyítva erózió figyelhető meg. A hagyományos jobboldali pártok hétönkormányzatot vesztettek, míg a radikális jobboldal huszonegyben győzött. A mérsékelt baloldal, beleértve a zöldeket is, 19 polgármesteri széket vesztett. A radikális baloldal, a Lázadó Franciaország párt, csak 2016 óta létezik, 2020-ban nem tudott egyetlen településen sem polgármesteri széket szerezni, így 2026-ban azzal, hogy hét városban győzedelmeskedett, valóban jelentős változás, de ez messze nem jelentős áttörés, amint azt Mélenchon-féle csoport megpróbálja hangoztatni.[17] Az LFI-re szavazók száma kevesebb volt 2026 márciusában, mint 2024-ben az EP-választásoknál.[18]

A felálló önkormányzati közgyűlésekkel kapcsolatos észrevételek 

Az országos tendenciák és a polgármesterek személye és politikai hovatartozására történő túlzott koncentráció több fontos tényezőről elterelheti a figyelmet. Az önkormányzati közgyűlések felállítása után érdekes megvizsgálni az erőviszonyokat. Számos helyszínen, különösen a nagy városokban, hiába került megválasztásra polgármester, erős ellenzékkel kell számolnia. Ez különösen igaz Párizs, Lyon és Marseille esetében, ahol a 2025-ben elfogadott új törvény szerint a győztes, a korábbiaktól eltérően, nem 50%-os, hanem 25%-os „bónuszt” kap, így kisebb súlya van az önkormányzati tanácsban mint korábban, és jobban érvényesül a sokszínűség.[19] Ezen kívül fontos aláhúzni azt a tényt is, hogy a városok esetében sokkal nagyobb befolyással bír a városszövetségi tanács, amely az adott metropolisz és aglomerációjában található települések képviselőtestületeinek közös szerve. Lyonban például Gérard Doucet (EELV) ugyan megőrizte polgármesteri posztját a szavazatok 50,67%-ával, de a Nagy-Lyon, vagyis a városszövetségi tanács – amelyet az önkormányzati választással egy időben választottak újra – a mérsékelt jobboldal kezébe került.[20] Ezen kívül, Lyonban Jean-Michel Aulas a mérsékelt jobboldal jelöltje feljelentést tett választási visszaélések miatt is március 22-én, de aligha valószínű, hogy az eredményen változtatni fog.[21]

Szabálytalanságok miatt 120 településen tettek[22] jogi lépéseket szabálytalanságok miatt.[23] Több helyszínen súlyosabb szabálytalanságok is felmerültek, mint például Blanc-Mesnil-ben, ahol a vereséget szenvedő Republikánusok párti polgármestert rendkívül durva verbális támadás is ért a városban győzedelmeskedő baloldali jelölt és az őt támogatók részéről. Rendőrre volt szükség, hogy biztonságban tudjon távozni. Ez utóbbi feszült helyzet megismétlődött Mantes-la-Jolie-ban, Creil-benés Párizsban is. Ezeken a településeken is a vereséget szenvedő jobboldali jelölteket és aktivistákat a baloldali győztes tábor rendkívül agresszív módon támadta a választási győzelem kihirdetésekor. Többen „verbális lincselésről” beszéltek az ilyen típusú események kapcsán.[24]

Az újonnan felálló közgyűlésekben, ahol megjelenik a radikális baloldal, ott esetenként radikális iszlamista körök, a Muzulmán Testvérekhez kapcsolódó, antiszemita, illetve drogkereskedő, vagy szervezett bűnözéshez kapcsolódó személyek is helyi szintű hatalomhoz juthatnak. A választások előtt már felhívták többen is erre a jelenségre a figyelmet, különösen is arra, hogy az iszlamisták nem nyíltan, hanem a Lázadó Franciaország párton keresztül próbálnak bekerülni az önkormányzati közgyűlésekbe és ezen keresztül a politikába.[25] Seine-Saint-Denis-ben – ahol a polgármester is Mélenchon pártjából kerül ki – különösen aggasztónak tartják a helyzetet. Bally Bagayoko a „bevándorlás örökösei” kifejezést használva a városban többségben lévő bevándorlói hátterű közösségek támogatását nyerte el, miközben az ellenzéket megfélemlítve jutott győzelemre. Első intézkedései között bejelentette, hogy a rendőrséget fokozatosan lefegyverzi,[26] miközben számos szociális intézkedés bevezetését is bejelentette, amire egyébként egyáltalán nincs költségvetési forrása.[27]

A felálló önkormányzati tanácsok kapcsán érdemes aláhúzni, hogy 106 nemzetgyűlési képviselő is indult a választásokon, akik közül 38 személy kapott helyi mandátumot. Egyeseknél dilemma, hogy elhagyják-e a parlamentet és települési szinten folytatják-e közéleti munkájukat.[28] Tizenegy önkormányzati választáson induló jelenlegi kormánytagból kilencen megkapták a szükséges voksot, hogy vagy polgármesterek, vagy önkormányzati képviselők legyenek. Sébastien Lecronu miniszterelnök is indult Vernon településen, ahol már az első fordulóban megválasztásra került. Gérard Darmanin igazságügyi-, illetve Benjamin Haddad európai ügyekért felelős minisztert is megválasztották.[29]

Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a megválasztott önkormányzati képviselők jelentős szereplői a háromévente megtartott francia szenátusi választásoknak is, így a törvénykezési folyamatba indirekt módon is beleszólhatnak.[30] Jordan Bardella be is jelentette, hogy szeretné a jelenlegi három főről 10 főre növelni a Nemzeti Tömörüléshez kapcsolódó felsőházi képviselők számát a 348 fős testületben a szeptemberi választásokon, mert ez lehetővé tenné a frakcióalakítást.[31] Akár szélsőbaloldali is szerezhet szenátusi széket. Lényegesen a felsőházi erőviszonyokat várhatóan nem tudja majd megváltoztatni az önkormányzati választás eredménye, de bizonyos helyzetekben lehetnek a mérleg nyelvei az RN-es szenátorok, illetve politikai rátermettségüket is bizonyíthatják ezen keresztül a választók előtt.

Az önkormányzati képviselők fizetést is kapnak a munkájukért, így egy esetleges országos vereség esetén települési szintre lehet menekíteni a politikusokat, ami nagyobb biztonságot ad a pártok számára.[32] Ez a szempont a Nemzeti Tömörülés, valamint a szélsőbaloldal számára egyaránt jelentős. Az önkormányzati szinten történő szélesebb jelenlét erősíti a helyi aktivistahálózatot és növeli a láthatóságot, ami az országos választások kimenetelére is érdemi hatással lehet.

2027-es választások előtti dinamikák és legfontosabb kérdések

Az önkormányzati választás volt az utolsó voksolás a 2027-es elnöki és parlamenti választás előtt. A politikai pártok egyértelműen már ezekre a fontos politikai eseményekre készülnek. Idén szeptemberben szenátusi mandátumok megújítására is sor kerül majd, de ez nem direkt módon, hanem elektorok útján történik, így az államfőválasztás szempontjából kevésbé meghatározó esemény. Az önkormányzati választások mindenekelőtt helyi kérdésekkel foglalkoznak, de országos tendenciák is kiolvashatóak az eredményekből, illetve ez a voksolás bizonyos szintig befolyással is van az elnökválasztásra.

A pártok mindenekelőtt saját körben vonják le a tanulságokat, és ennek alapján előtérbe kerül az elnökjelöltállítás kérdése is, ahol erről nincs még döntés. A Republikánus Párt vezetése március 24-én kezdte el végiggondolni, hogy milyen formában kíván indulni a 2027-es elnökválasztáson. Először a párton belül kell megfelelő személyt találniuk, hiszen többen is vannak, akik szeretnének jelöltként indulni. Laurent Wauquiez nemzetgyűlési frakcióvezető például nem rejti véka alá ambícióit ahogy a párt elnöke, Bruno Retailleau sem. Ezen kívül további jelöltek is felmerülnek a jobbközép pártcsaládnál. A nemzeti önkormányzati szövetség elnöke, a Cannes-ban frissen megválasztott polgármester, a népszerű David Lisnard szerint rossz irányba indul a Republikánus Párt, ezért annak elhagyását fontolgatja. A politikus a jobbra nyitást támogatná. Így többek között Eric Ciottit, egykori pártársát, aki Nizza élére került, külön is köszöntötte. Többen is esélyes jelöltnek tartják, aki nemcsak a centrumot, hanem akár a jobboldali tábort is megmozgathatja. Az azonban kérdéses, hogy akad-e olyan republikánus jelölt, aki képes lenne a franciák többségének támogatását megszerezni. A jobbközép pártokban nagy a megosztottság, hogy milyen mértékig érdemes összefogni más centrista erőkkel, vagy inkább a jobboldali nyitással, „a jobboldali szövetség” felállításával lehet választást nyerni 2027-ben. Ez utóbbi elképzelés azonban számos nehézségbe ütközik, mert Marine Le Pen néppárti, szociálpolitikai törekvéseit, gazdasági programját a mérsékelt jobboldal nem támogatja, és szavazóik egy része sem. Ráadásul a Marine Le Pent támogató tábor az etikai kérdések kapcsán sem feltétlenül ért egyet a konzervatív körökkel, akik az inkább klasszikusabb De Gaulle-i hagyomány hívei. A helyzetet bonyolítja, hogy a Macront támogató pártokban is van több ambiciózus jelölt, aki potenciálisan akár többségi támogatásra is számot tarthat, mint például Le Havre városában újraválasztott centrista politikus, Édouard Philippe, volt miniszterelnök, aki a közvéleménykutatásokban egyelőre leginkább széles körben támogatott esetleges elnökjelölt a Nemzeti Tömörüléssel szemben. A jelenlegi adatok szerint az első fordulóban 18%-ot szerezne Marine Le Pennel, vagy Jordan Bardellával szemben.[33] A felmérések szerint a Nemzeti Tömörülés két elnökjelöltje, (2026. július 7-én fog eldőlni[34], hogy végül ki indulhat) a szavazatok 35-36%-át gyűjtheti össze az első fordulóban. Elemzők szerint Bardella fiatal kora és tapasztalatlansága – népszerűsége ellenére – csökkentheti győzelmi esélyeit. A helyhatóságiválasztások egyik legnagyobb tanulsága, hogy a szélsőbaloldali erőkkel való összefogás inkább kudarchoz vezet, mint győzelmet hoz. Ezt a kérdést illetően azonban erősen megosztott a szocialista párt, illetve más baloldali politikai formációk és a zöldek is.[35] Ebben a kérdésben az egyedüli következetes személy Raphaël Glucksmann, aki a Place publique nevezetű párt vezetője, és egyértelműen a Lázadó Franciaországtól való elhatárólódás mellett állt ki. A mérsékelt baloldalon is több jelölt neve merül fel a 2027-es elnökválasztások kapcsán. Jérôme Guedj már be is jelentette jelöltségét a szocialista párt színeiben, de az egykori államfő, François Hollande és miniszterelnöke, Bernard Cazeneuve sem rejti véka alá, hogy szívesen versenyezne az elnöki posztért.

A mérsékelt erők megosztottsága tehát továbbra is egyértelműen jelen van a francia belpolitikában, amint az már 2024-ben, az előrehozott parlamenti választások kapcsán is jól láthatóvá vált. Mindeközben Marine Le Pen és pártja, a Nemzet Tömörülés, ha nem is olyan nagy mértékben, mint remélte, megőrizte lendületét, így továbbra is ő számít a legesélyesebb elnökjelöltnek, illetve, ha nem indulhat, akkor Jordan Bardella léphet a helyére. Az önkormányzati választások után a francia belpolitika egyértelműen a 2027-es elnökválasztásokra koncentrál, amely okozhat meglepetéseket, ha a jelenleg zajló iráni háború hónapokig elhúzódik még. Az energiaválság és annak gazdasági hatásai, valamint a háború eszkalációja felboríthatják a jelenlegi trendeket. Emellett azt sem lehet kizárni, hogy egy párton kívüli jelölt váratlanul berobban, vagy egy előre nem látható esemény teljesen átírja a mostani forgatókönyveket. Mindenesetre az önkormányzati választások rámutattak arra, hogy a francia belső megosztottság továbbra is rendkívül nagy és a többségben lévő mérsékelt politikai erőket szétfeszíti, miközben a Nemzeti Tömörülés és a Lázadó Franciaországpártok lassan, de biztosan teret nyernek.

Végjegyzetek

[1] A lyoni SciencesPo-n 2026. február 12-én, a rendkívül radikális, halálos fenyegetésektől sem visszariadó Rima Hassam, LFI EP-képviselőnője tartott előadást, amelynek margóján néhány békés tüntetőre, elsősorban fiatal nőkre (Némésis szervezet tagjaira) támadtak a szélsőbaloldali, egyébként 2025 június 12-én feloszlatott, ún. Jeune Garde szervezet tagjai. Egy 23 éves férfit súlyosan bántalmaztak, aki február 14-én belehalt fejsérüléseibe. Az ügy kapcsán hat főt előzetes letartóztatásba helyeztek. Köztük a Jeune Garde alapítójának, jelenleg az LFI képviselőjének, Raphaël Arnault-nak két asszisztensét is. Az ügy óriási belpolitikai vihart kavart és Jean-Luc Mélenchon pártja számára jelentős kihívást hozott, mert a baloldali politikai formációk is sorra jelentették be, hogy nem kívántak vele együttműködni az önkormányzati választások előtt. A nagy kérdés tehát az volt, hogy ezt betartják-e?

[2] „Municipales parti par parti, les enjeux du dernier scrutin majeur avant 2027,” Le Figaro, 2026. március 13., https://www.lefigaro.fr/politique/municipales-parti-par-parti-les-enjeux-du-dernier-scrutin-majeur-avant-2027-20260313.

[3] 68 helységben nem indult képviselő, mert senki nem kívánt jelölt lenni. Így van az, hogy végül összesen csak 34 874 településen volt választás. Lásd: „Municipales 2026: deux communes sur trois avec une seule liste candidate… et cinq autres chiffres-clés,” courrierdesmaires.fr, 2026. március 5., https://www.courrierdesmaires.fr/article/municipales-2026-deux-communes-sur-trois-avec-une-seule-liste-candidate-et-cinq-autres-chiffres-cles.59781.

[4] Louis Mollier-Sabet, „Municipales: la parité empêche-t-elle des candidats de composer des listes dans les petites communes?” Public Sénat,2026. február 16., https://www.publicsenat.fr/actualites/politique/municipales-la-parite-empeche-t-elle-des-candidats-de-composer-des-listes-dans-les-petites-communes.

[5] „Premier tour des élections municipales : tous les résultats avec la carte, les temps forts et les déclarations politiques,”Public Sénat., 2026. március 16., https://www.publicsenat.fr/actualites/politique/direct-carte-resultats-analyses-suivez-le-premier-tour-des-elections-municipales.

[6] Justine Faure, „Municipales 2026: plus de 90% des communes ont déjà élu leur maire, quand se tiendra leur premier conseil municipal,” TF1info, 2026. március 16., https://www.tf1info.fr/elections/municipales-2026-plus-de-90-des-communes-ont-deja-elu-leur-maire-quand-leur-premier-conseil-municipal-se-tiendra-t-il-2430320.html.

[7] Roman Trésorière,„Municipales 2026, pourquoi de plus en plus de candidats se debarassent de leur etiquette,” leparisien.fr, 2026. március 10., https://www.leparisien.fr/elections/municipales/municipales-2026-pourquoi-de-plus-en-plus-de-candidats-se-debarrassent-de-leur-etiquette-10-03-2026-TGYYNLYV3NAKPDZYCEVRNSN2FQ.php.

[8] Denis Cosnard, „Municipales 2026: 42,18 %, un nouveau record d’abstention au second tour,” Le Monde, 2026. március 23., https://www.lemonde.fr/politique/article/2026/03/22/municipales-2026-avec-un-taux-de-participation-de-48-10-a-17-heures-l-abstention-en-route-vers-un-nouveau-record-au-second-tour_6673794_823448.html.

[9] Lásd: „Les résultats du 2nd tour des élections municipales 2026,” Le Monde, https://www.lemonde.fr/resultats-elections/.

[10] LFI és mérsékelt baloldali pártszövetség volt, még Tours-ban, Agen-ban, Aubervilliers-ben és Lyonban, ahol működött ez a szélsőbaloldallal az együttműködés a második fordulóban, de ez nem konkrétan szocialista politikusok esetében történt.

[11] François Vignal, „Municipales : des fusions entre listes PS et LFI aux succès très limités,”Public Senat, 2026. március 23., https://www.publicsenat.fr/actualites/politique/municipales-des-fusions-entre-listes-ps-et-lfi-aux-succes-tres-limites .

[12] Ezt mutatta a két forduló között végzett felmérés: Lucas Hélin, „Municipales: hostiles aux listes PS-LFI, les Français rejettent les alliances à gauche,” Le Figaro, 2026. március 20., https://www.lefigaro.fr/politique/municipales-hostiles-aux-listes-ps-lfi-les-francais-rejettent-les-alliances-a-gauche-20260319.

[13] Louis Mollier-Sabet, „Municipales: 59% des Français désapprouvent les fusions entre les listes LFI et les listes PS ou écologistes, selon un sondage,” Public Sénat, 2026. március 22., https://www.publicsenat.fr/actualites/politique/municipales-59-des-francais-desapprouvent-les-fusions-entre-les-listes-lfi-et-les-listes-ps-ou-ecologistes-selon-un-sondage.

[14] Paul Cébille,„Municipales 2026: comment le RN est passé de 22 à 74 mairies,”Le Figaro, 2026. március 24., https://www.lefigaro.fr/elections/municipales/municipales-2026-comment-le-rn-est-passe-de-22-a-74-mairies-20260324.

[15] „Résultats des élections municipales 2026 à Perpignan (66000),” Le Figaro, 2026. március 24., https://www.lefigaro.fr/elections/resultats/municipales/2026/pyrenees-orientales-66/perpignan-66136.

[16] Pierre Breteau, Romain Imbach et al.,„Municipales 2026: les enseignements du second tour en graphiques,” Le Monde, 2026. március 23., https://www.lemonde.fr/les-decodeurs/article/2026/03/23/municipales-2026-les-enseignements-du-second-tour-en-graphiques_6673914_4355770.html.

[17] Léo Mouren,„Municipales: LFI poursuit son implantation dans les villes populaires,” TV5 Monde, 2026. március 22., https://information.tv5monde.com/france/municipales-lfi-poursuit-son-implantation-dans-les-villes-populaires-2814712.

[18] Catherine Tricot, „Municipales: la réalité des résultats de LFI,” Regards.fr, 2026. március 17.,

[19] Julien Lemaignen, „Municipales 2026: ce que change cette année la réforme du mode de scrutin à Paris, Lyon et Marseille,” Le Monde, 2026. február 6., https://www.lemonde.fr/les-decodeurs/article/2026/02/06/municipales-2026-ce-que-change-cette-annee-la-reforme-du-mode-de-scrutin-a-paris-lyon-et-marseille_6665620_4355770.html.

[20] Louis Mollier-Sabet, „Municipales à Lyon: victoire à la Pyrrhus pour les écologistes, qui perdent la Métropole,” Public Sénat, 2026. március 23., https://www.publicsenat.fr/actualites/politique/municipales-a-lyon-victoire-a-la-pyrrhus-pour-les-ecologistes-qui-perdent-la-metropole.

[22] „«Plus de 120 faits judiciarisés» durant la campagne, annonce Laurent Nuñez,”Le Figaro, 2026. március 25., https://www.lefigaro.fr/politique/en-direct-municipales-presidentielle-lr-ps-rn-lfi-20260325#25-03-2026-14-32-52.

[23] Például csak La Manche és Orne megyében több mint 48 feljelentést tettek a választási szabálytalanságok miatt. A választások után öt napon belül kell megtenni a jogi lépéseket, ha valaki problémát észlel. Laurent Neveu, „Élections municipales 2026 : voici la liste des 48 recours dans des communes du Calvados, de la Manche et de l’Orne,” Ouest-France, 2026. március 23., https://www.ouest-france.fr/elections/municipales/elections-municipales-2026-voici-la-liste-des-48-recours-dans-des-communes-du-calvados-de-la-manche-et-de-lorne-9fe9f236-26cf-11f1-881a-a498f566808c.

[24] Amaury Coutansais-Pervinquière és Nicolas Daguin, „Municipales 2026 : plusieurs candidats défaits hués et insultés par des militants de gauche à l’annonce des résultats,”Le Figaro, 2026. március 24., https://www.lefigaro.fr/politique/municipales-2026-plusieurs-candidats-defaits-hues-et-insultes-par-des-militants-de-gauche-a-l-annonce-des-resultats-20260324.

[25] Például: Anne-Sophie Nogaret, „Municipales 2026 : l’angle mort de l’entrisme islamiste,” Le Journal du Dimanche, 2026. január 23., https://www.lejdd.fr/politique/municipales-2026-langle-mort-de-lentrisme-islamiste-166144.

[26] Nadjet Cherigui, «Les islamistes utilisent l’extrême gauche pour infiltrer nos institutions»: Saint-Denis, dangereux laboratoire de la «nouvelle France» de Mélenchon,” Le Figaro, 2026. március 25., https://www.lefigaro.fr/politique/apres-la-victoire-de-lfi-aux-municipales-saint-denis-laboratoire-de-la-nouvelle-france-de-jean-luc-melenchon-20260325.

[27] Enguerrand Armanet, „Transports gratuits, mutuelle communale, vélos offerts… À Saint-Denis, qui va payer la généreuse facture du nouveau maire LFI?,” Le Figaro, 2026. március 22., https://www.lefigaro.fr/conjoncture/transports-gratuits-mutuelle-communale-velos-offerts-a-saint-denis-qui-va-payer-la-genereuse-facture-du-nouveau-maire-lfi-20260320 .

[28] Victor Delair, „Trente-huit députés élus maires, une vingtaine de départs… Les municipales agitent les rangs de l’Assemblée nationale,Le Parisien,, 2026. március 24., https://www.leparisien.fr/elections/municipales/trente-huit-deputes-elus-maires-une-vingtaine-de-departs-les-municipales-agitent-les-rangs-de-lassemblee-nationale-24-03-2026-NMKWDPME6NCFHIC6FNRITKCPKI.php.

[29] Anais Chaline, „Municipales 2026: deux ministres battus sur onze, Sébastien Lecornu premier adjoint,” Le Figaro, 2026. március 23., https://www.lefigaro.fr/politique/municipales-2026-deux-ministres-battus-sur-onze-sebastien-lecornu-premier-adjoint-20260323.

[30] A 348 tagú francia szenátust elektorok választják, akik között jelentős számban vannak önkormányzati képviselők. A helyi megválasztott tisztségviselőinek abban is szerepe van, hogy a szenátori jelöltséghez szükséges támogatást ők biztosíthatják. A francia szenátus tagságának tagjainak a felét 3 évente újra választják úgy, hogy a megválasztott képviselők mandátuma hat évre szól. 2026. szeptemberében 178 szenátor mandátuma jár le, így az ősszel voksolásra kerül sor a testület tagságnak megújítására. Lásd: Simon Barbarit, „Départements concernés, mode de scrutin: tout savoir sur les élections sénatoriales 2026,” Publicsenat.fr., 2025. december 21., https://www.publicsenat.fr/actualites/politique/departements-concernes-mode-de-scrutin-tout-savoir-sur-les-elections-senatoriales-2026.

[31]Mathilde Nutarelli, „Municipales 2026: le RN a « suffisamment de forces vives pour espérer pouvoir constituer un groupe au Sénat »,”Public Sénat, 2026. március 23., https://www.publicsenat.fr/actualites/politique/municipales-2026-le-rn-a-suffisamment-de-forces-vives-pour-esperer-pouvoir-constituer-un-groupe-au-senat.

[32] Hadrien Brachet, „Sénatoriales, parrainages, financements… Les enjeux cachés des élections municipales,”Le Point.fr, 2026. március 22., https://www.lepoint.fr/politique/senatoriales-parrainages-financements-les-enjeux-caches-des-elections-municipales-YST5RKRBQFGHXD6A2PXFXNG4BQ/.

[33] Philippe Rioux, „Présidentielle 2027: ce que dit le premier sondage post-municipales,” La Depeche,, 2026. március 24., https://www.ladepeche.fr/2026/03/24/presidentielle-2027-ce-que-dit-le-premier-sondage-post-municipales-13289085.php.

[34] Annak kérdése, hogy Marine Le Pen indulhat-e a választáson, a felebbviteli bíróságon ezen a napon fog eldőlni, a bírók erre a napra ígértek döntést. Ha nem indulhat, akkor Jorden Bardella jelenlegi pártelnök száll versenybe az elnöki posztért. Lauriane Clément, „Procès en appel de Marine Le Pen: quels scénarios après le 7 juillet?,” La Croix, 2026. február 12., https://www.la-croix.com/politique/proces-en-appel-de-marine-le-pen-quels-scenarios-apres-le-7-juillet-20260212.

[35] Sandrine Cassini és Olivier Pérou, „La « primaire unitaire » de la gauche menacée par la crise au PS après les élections municipales,” Le Monde, 2026. március 25., https://www.lemonde.fr/politique/article/2026/03/25/la-primaire-unitaire-de-la-gauche-menacee-par-la-crise-au-ps-apres-les-municipales-2026_6674147_823448.html.