MKI Nézőpont – Papp Gábor elemzése
Az elemzés ide kattintva elérhető.
A nyersanyagokért folyó globális versenyben Afrika egyre meghatározóbb szerepet tölt be, s a nagyhatalmak – Kína és Oroszország – mellett Törökország is egyre aktívabban jelenik meg a kontinensen. Ankara tudatos, többdimenziós stratégiát követ ott: a nyersanyagokra és az energiára vonatkozó megállapodásokat rendszeresen védelmi együttműködéssel is összekapcsolja, így egy kölcsönös előnyökre épülő, „fegyverekért nyersanyagot” típusú partnerségi modellt alakít ki. Ez a stratégia nemcsak az energia- és nyersanyagbiztonságát erősíti, de az afrikai befolyását is növeli, és hozzájárul ahhoz is, hogy Európában tovább erősítse az energia-csomóponti szerepét. A törökök afrikai jelenléte Magyarország számára is előnyös. Az Európai Unió – különösen az orosz nyersanyagok felváltása érdekében – minden lehetőséget igyekszik megragadni az energia- és nyersanyagforrásai diverzifikálására. Amennyiben Törökországnak sikerül az afrikai nyersanyag- és energia-útvonalai kiépítése, az később nemcsak a saját ellátásbiztonságát, hanem az Európa által hozzáférhetővé váló alternatívák bővülését is szolgálja. Magyarország pedig – az Ankarával meglévő kapcsolatai révén – közvetlenül profitálhat ebből: egyrészt növelheti a saját zöldenergia- és nyersanyagimportjának a biztonságát, másrészt erősítheti az energiatranzitként betöltött szerepét, harmadrészt akár pozíciókat is szerezhet Afrikában. A törökök afrikai nyitása tehát olyan európai ellátási útvonalakat hozhat létre, amelyek hozzájárulhatnak az EU, s azon belül Magyarország energiadiverzifikációjához.
Törökország nyersanyag-stratégiája
Törökország Afrika-politikája – amely a 2000-es években kezdett testet ölteni – dinamikusan fejlődött az utóbbi évtizedekben. Ezt jól tükrözi az a tény, hogy az ország afrikai kereskedelmi kapcsolatai mára megtízszereződtek. Mindeközben a térségbeli török működőtőke-beruházások (Foreign Direct Investment, FDI) értéke 20 millióról 10 milliárd dollárra nőtt. Az impozáns kereskedelmi adatokon belül egyre meghatározóbb arányt tesznek ki a nyersanyagok, ahogy az látható több, Törökország által az afrikai államokkal a közelmúltban kötött megállapodásokból is.
A gyors ütemben növekvő török gazdaságot – amely jelentős mennyiségű külföldi működő tőkét vonz, miközben az Európába irányulók száma látványosan visszaesett – egyre több energiával és nyersanyaggal kell ellátni. Az előbbi kapcsán Törökországot importfüggőség jellemzi, ugyanis az energiafelhasználásának a túlnyomó többségét külföldről kell biztosítania, s abban meghatározó szerepet tölt be Oroszország földgáz-, kőolaj- és szénexportja. Ankara azonban a diverzifikációra törekszik, amelynek a részét képezi úgy a hazai kapacitások fejlesztése (a sakaryai gázmező vagy az akkuyui atomerőmű), mint az import változatossá tétele – legutóbb például éppen amerikai LNG-vel történő bővítése. E célkitűzés teljesítése során jelentős szerepet kap Afrika is, ahol a szénhidrogénekre vonatkozóan több feltárási és kitermelési megállapodást is kötött tavaly, például Szomáliával, Szenegállal, illetve legutóbb Gabonnal.
A Törökország és Gabon közötti megállapodás esetében a felek a fosszilis energiahordozókra vonatkozó szándéknyilatkozattal párhuzamosan egy másik, az afrikai országban található egyéb ásványkincsek bányászatáról szóló együttműködési szerződést is aláírtak. Az egyezmények effajta összekapcsolása korántsem egyedülálló jelenség, hiszen a törökök a hosszú távú energia- és iparstratégiájuk következtében nem csupán a fosszilis energiahordozók, de az úgynevezett kritikus fontosságú nyersanyagok beszerzésében is érdekeltek. Törökország ugyanis igyekszik nagymértékben növelni a megújuló energia termelését, az ahhoz szükséges infrastruktúra kiépítéséhez azonban számos kritikus fontosságú nyersanyagra van szüksége, amelyek viszont nem állnak elegendő mértékben a rendelkezésére, így azokból importra szorul. Az ilyen ásványkincsekből – például ritkaföldfémek, lítium, palládium, platina, kobalt – Afrika jelentős tartalékokkal rendelkezik, az utóbbi kettő esetében pedig globális viszonylatban is a fő ellátó.
A török stratégia sajátossága az is, hogy a nyersanyagokkal kapcsolatos megállapodásokat gyakran valamilyen módon a védelmi szektorhoz tartozó, például drónok exportálásáról szóló szerződéssel is összekötik. Afrikában az utóbbiak iránti kereslet meredeken nőtt az elmúlt időszakban. Ez a fajta, a nyersanyagokat és a haditechnológiát összekapcsoló logika figyelhető meg az Etiópiával, Szudánnal, Szomáliával és Nigerrel kötött megállapodások esetében is. Miközben tehát Törökország beszerzi a számára szükséges nyersanyagokat, a befolyását is növeli a kontinensen.
E nyersanyag-stratégia keretében Ankara afrikai nyitása azonban nem csak a saját ellátásbiztonságát és befolyását növeli, hiszen olyan új energia- és nyersanyagútvonalakat hoz létre, amelyek Európa és így Magyarország számára is alternatívát jelenthetnek az energia- és nyersanyag-diverzifikációs célkitűzések megvalósítása során.
A török energia- és iparstratégia hatásai az Európai Unió energiastruktúrájára
Törökország energiastratégiájának a központi eleme a zöldátmenet, amelynek kapcsán deklarált célja, hogy 2035-re megnégyszerezze a megújuló energia kapacitásait. Ennek pedig az EU-ra is jelentős hatásai lehetnek: a zöldenergia vagy az azzal kapcsolatos technológiák exportálása révén ugyanis hozzájárulhat az uniós energiadiverzifikációs törekvések megvalósításához. Noha az ország már így is Európa legnagyobb napelemgyártója, és a szélenergia-ipar terén is előkelő helyen áll – legyen szó akár az összesített, akár a közelmúltban telepített kapacitásokról –, ahhoz, hogy az ambiciózus célkitűzését teljesíteni tudja, még több zöldinfrastruktúra üzembe helyezésére lesz szüksége. Ezért növelnie kell a termelését, ahhoz pedig egyre több nyersanyagra – köztük a kritikus fontosságúakra – is szüksége lesz. Azok beszerzéséhez tökéletes terepül szolgál az ásványkincsekben gazdag afrikai kontinens.
A zöldátmenet ugyanakkor nemcsak lehetőséget, de kihívást is jelent Törökország számára. Az EU által 2023-ban elfogadott, az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus (Carbon Border Adjustment Mechanism, CBAM) ugyanis a török exportkínálat számos termékét érinti majd, hiszen azok fő felvevőpiaca Európa. Az iparágak „zöldítése” és így a szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentése tehát – amennyiben az egyes termékeikkel versenyképesek szeretnének maradni az uniós piacon – egyfajta kényszerként is megjelenik a török gazdaság esetében. Nem véletlen, hogy a török iparstratégia is reflektált a CBAM-ra, és az abban megfogalmazottakat 2026-tól kívánják bevezetni a vas- és acél-, az alumínium-, a műtrágya- és a cement-gyártás, valamint a hidrogén- és a villamos energia terén. A dokumentum szerint az említett szektorok termelése együttesen az EU-ba irányuló török export 13 százalékát teszi ki. Így, ha a kitűzött célokat nem sikerül Törökországnak elérnie, könnyen konfliktusokkal és gazdasági nehézségekkel kell szembenéznie belföldön és az EU piacán egyaránt.
Ahhoz tehát, hogy mind Törökország, mind az Európai Unió maximálisan ki tudja aknázni az energia- és termékexportban rejlő potenciált, a két félnek tovább kell dolgoznia a már szebb napokat is megélt kapcsolatán – miközben a kétoldalú kereskedelem évek óta fokozatosan növekvő tendenciát mutat, és az uniós országok együtt a legjelentősebb külföldi működőtőke-beruházók Törökországban. E tekintetben biztató, hogy tavaly újraindult a 2019-ben befagyasztott magas szintű gazdasági párbeszéd, amelynek keretében a 2025. júliusi találkozón a felek többek között a zöldátmenet kérdéskörével is foglalkoztak. Számos kihívás les ugyanis mindkét félre, például a török napelemek kapcsán. Azokkal ugyanis versenyképességi okokból Ankara annak ellenére nem tudott a mai napig sem számottevő arányt elérni az EU piacán, hogy azok csökkenthetnék az EU-nak a Kínától e téren való függőségét.
Az, hogy hogyan alakul az Európai Unió és Ankara kapcsolata, Magyarország számára több szempontból is alapvető jelentőséggel bír. Egyrészt Törökország már most is kitüntetett helyet foglal el a magyar energiabiztonság terén, elsősorban az országon áthaladó földgáztranzit miatt. Másrészt, amennyiben a sikeres török zöldátmenetnek köszönhetően meghatározó mennyiségű zöldenergia is érkezne Európába és azon belül hazánkba is – legyen szó akár villamos energiáról, akár zöldhidrogénről, amely kapcsán az EU szintén igen ambiciózus tervekkel rendelkezik –, az a magyar energiabiztonsági és diverzifikációs célkitűzések megvalósítását is elősegítené. Harmadrészt azzal, hogy adott esetben az érkező zöldenergia Magyarországon keresztül haladna tovább Európába, hazánk tranzitszerepe is megnőne.
A török iparcikkek exportjának kérdése szintén közvetlenül érinti Magyarországot. Hazánk ugyanis 2024-ben több mint 1,5 milliárd dollár értékben importált termékeket Törökországból, leginkább vas- és acélipari árucikkeket. Így a CBAM Ankarát érő hatásai minden bizonnyal a Magyarországgal folytatandó kereskedelmére is kihatnak majd. Kérdés továbbá, hogy a jövőben fellendülhet-e a török megújuló energia infrastruktúrák (például napelemek vagy szélerőművek) uniós szintű exportja. Amennyiben igen, akkor az Afrikából származó kritikus fontosságú nyersanyagok török feldolgozóipari közvetítéssel járulnának hozzá Európa energiadiverzifikációjához.
Végezetül Törökország afrikai befolyásszerzéséből Magyarország tágabb geopolitikai szempontból is profitálhat. Ma az EU gazdasági és – Franciaországnak a szubszaharai régióból való fokozatos kiszorulásával – katonai szempontból teret veszít Afrikában, míg más szereplők (például Kína, Oroszország vagy éppen Törökország) fokozatosan pozíciókat nyernek. Ez az uniós szintű visszaszoruló tendencia Magyarországnak sem jó, azonban az Ankarával kiépített rendkívül jó kapcsolatai eredményeként azon kevés európai ország egyikévé válhat, amelyek képesek lehetnek megerősíteni az afrikai jelenlétüket. Törökország növekvő afrikai befolyása tehát lehetőséget kínál hazánk számára is az ottani szerepének az erősítésére – amennyiben a felek nyitottak lesznek az ilyen jellegű együttműködésre.
Törökország afrikai terjeszkedése és Magyarország stratégiai mozgástere
Törökország nyersanyag-stratégiája, valamint az EU és Magyarország energiapolitikai törekvései ugyanannak a globális átrendeződésnek az elemei, amelyben meghatározó szerep hárul az energiadiverzifikációra és a zöldátmenetre, az útkeresésben pedig a török stratégia segítséget nyújthat a magyar sikerekhez.
Törökország nyersanyag-stratégiája egy szerteágazó, multivektorális külpolitika része. A célja egyfelől a belföldi nyersanyag- és energiaigények kielégítése és a források diverzifikálása. A sikere esetén egyszerre javíthatja a saját energiabiztonságát, valamint teremtheti meg a jövendő energia-csomóponti szerepét. A török megújuló energia szektor felfutása ugyanis több szempontból is az EU segítségére lehet. A technológiaexport – például a napelemek terén – az EU-nak a kínai importtól való függőségét csökkenthetné, míg a kiépülő zöldenergia-export (a megújuló forrásokból előállított áram és hidrogén) rövidebb távon az orosz nyersanyagokról segíthet leválni, hosszabb távon pedig hozzájárulhat a zöld- és a klímacélok eléréséhez, valamint az EU további energiadiverzifikációjához.
Másfelől azzal, hogy Törökország összekapcsolja a nyersanyagokról szóló egyezményeit a katonai és védelmi jellegű megállapodásaival, egyszerre több stratégiai – és mára egyre meghatározóbbakká váló – szektorban növeli a befolyását Afrikában. A régió már régóta a nagyhatalmak sakktáblájának számít, s az érte folyó versenyt csak tovább fokozza – legalábbis egyes területeken – a franciáknak az elmúlt években tapasztalható visszaszorulása következtében kialakult vákuum is. A kiéleződő vetélkedésnek Kína, Oroszország és Törökország is a résztvevője, így az utóbbi hasznos szövetségesnek bizonyulhat mind Magyarország, mind az EU egésze számára.
Azok a Törökországban zajló folyamatok, amelyek a nyersanyagokat, az energiát és az ipart érintik, Magyarország szempontjából is fontosak. Ankara afrikai térnyerése ugyanis olyan új energia- és nyersanyagútvonalakat hoz létre, amelyekre a saját energiadiverzifikációja és zöldátmenete érdekében hazánk is támaszkodni tud. Mindemellett a két ország között olyan együttműködések is születhetnek, amelyek a magyar energiadiverzifikáció mellett az ország stratégiai jelentőségét is erősíthetik, akár a zöldenergia-tranzit, akár az afrikai befolyásszerzés növelése révén.
Összességében kijelenthető, hogy a szélesebb körű török stratégia egyes gyümölcsei már beérni látszanak ugyan, az igazi szüretre az elkövetkező évtizedekben lehet majd számítani – a nyersanyagokért folyó hajsza kiéleződése, s így Afrika fokozódó felértékelődésével egyidejűleg. Mindebből egyértelművé válik, hogy Törökországnak az afrikai ásványkinccsel kapcsolatos stratégiájának a belpolitikán jóval túlmutató gazdasági és geopolitikai összefüggései vannak.
Végjegyzetek
Vial Anne-Sophie, Bouvier Emile, „Türkiye, the new regional power in Africa (1/3). „African solutions for African problems,” Les cles du Moyen-Orient, February 21, 2025, https://www.lesclesdumoyenorient.com/Turkiye-the-new-regional-power-in-Africa-1-3-African-solutions-for-African.html.
Kenez Levent, „Turkey shifts away from Russia with new gas deals, hoping to win Trump’s favor,” Nordic Monitor, September 26, 2025, https://nordicmonitor.com/2025/09/turkey-shifts-from-russia-with-us-gas-deals-hoping-to-win-trumps-favor/.
Mitchell Charlie, „Turkey signs oil cooperation deal with Senegal in latest Africa outreach”, S&P Global, November 1, 2024, https://www.spglobal.com/energy/en/news-research/latest-news/crude-oil/110124-turkey-signs-oil-cooperation-deal-with-senegal-in-latest-africa-outreach.
Kazancı Handan, “Türkiye, Gabon sign energy and mining deals”, Energy Terminal, 2025. Augustus 1, https://www.aa.com.tr/en/energy/energy-diplomacy/turkiye-gabon-sign-energy-and-mining-deals/50834.
Grohol Milan and Veeh Constanze, “Study on the Critical Raw Materials for the EU 2023”, European Commission, March 16, 2023, https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/57318397-fdd4-11ed-a05c-01aa75ed71a1.
Bhattacharya Samir, “Drone Statecraft: Turkey’s Expanding Security Footprint in Africa”, Observer Research Foundation, Augustus 18, 2025, https://www.orfonline.org/expert-speak/drone-statecraft-turkey-s-expanding-security-footprint-in-africa.
Todorović Igor, “Turkey plans 89 GW of new solar, wind power by 2035”, Balkan Green Energy News, October 2
Todorović Igor, “Kacır: Turkey is No. 1 producer of solar panels in Europe”, Balkan Green Energy News February 29, 2024, https://balkangreenenergynews.com/kacir-turkey-is-no-1-producer-of-solar-panels-in-europe/.
. Costanzo Giuseppe, Brindley Guy and Tardieu Pierre, “Wind energy in Europe: 2024 Statistics and the outlook for 2025-2030”, February 27, 2025, https://windeurope.org/data/products/wind-energy-in-europe-2024-statistics-and-the-outlook-for-2025-2030/.
Anadolu Agency, “Türkiye ranks 3rd in Europe for onshore wind installations in H1”, Daily Sabah, September 4, 2025, https://www.dailysabah.com/business/energy/turkiye-ranks-3rd-in-europe-for-onshore-wind-installations-in-h1
“Carbon Border Adjustment Mechanism”, European Commission, accessed December 10, 2025, https://taxation-customs.ec.europa.eu/carbon-border-adjustment-mechanism_en.
Aydın Yaşar “Turkey’s Industrial and Supply Chain Policy: Goals and Prospects for German-Turkish Economic Cooperation and Bilateral Relations”, Centre for Applied Turkey Studies, August 2025, https://www.swp-berlin.org/publications/products/research_papers/2025RP02_Turkey_Industrial_SupplyChainPolicy.pdf.
“2030: Industry and technology Strategy”, Ministry of Industry and Technology, Republic of Türkiye, 2025, https://www.sanayi.gov.tr/assets/pdf/plan-program/2030IndustryAndTechnologyStrategyENG.pdf?1751241600107.
Daily Sabah and AA, “FDI flows to Türkiye up 8% to hit $7.7B between January, September”,Daily Sabah, November 13, 2024, https://www.dailysabah.com/business/economy/fdi-flows-to-turkiye-up-8-to-hit-77b-between-january-september.
“The Commission hosts EU–Türkiye High-Level Economic Dialogue”, European Commission, accessed December 10, 2025, https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/bg/ip_25_956.
“Recent Türkiye–EU High-Level Dialogues on Trade, Migration and Security” European Union External Action, accessed December 10, 2025, https://www.eeas.europa.eu/delegations/t%C3%BCrkiye/recent-t%C3%BCrkiye%E2%80%93eu-high-level-dialogues-trade-migration-and-security_en?s=230.
Turkish Minutes “Turkey’s solar panel production underused as high costs block access to European market” Turkish Minutes, June 30, 2025, https://www.turkishminute.com/2025/06/30/turkeys-solar-panel-production-underused-as-high-costs-block-access-to-european-market/.
Fuel Cells Works, “Türkiye’s Promising Steps in Shaping a Green Hydrogen Economy”, Fuel Cells Works, March 25, 2025, https://fuelcellsworks.com/2025/03/25/green-hydrogen/turkiye-s-promising-steps-in-shaping-a-green-hydrogen-economy.
“Hydrogen”, European Commission, accessed December 10, 2025, https://energy.ec.europa.eu/topics/eus-energy-system/hydrogen_en.
“Hungary imports from Turkey” Trading Economics, accessed December 10, 2025, https://tradingeconomics.com/hungary/imports/turkey.