Az elemzés ide kattintva elérhető.
A 2025. november 11-én tartott iraki parlamenti választások hátterében két – a térség szemszögéből – kulcsfontosságú kérdés húzódik meg. Az egyik, hogy Irak gazdasági és politikai fejlődése mennyiben tud függetlenné válni az Amerikai Egyesült Államok és Irán geopolitikai konfliktusától, amely az elmúlt két évtizedben kijelölte az ország pályáját. Másrészt a 2003-as amerikai beavatkozás nyomán létrejött iraki politikai rendszer stabilitása is kérdéses: a 2019-es tüntetések a közszolgáltatások alacsony szintje miatt robbantak ki, amely az idei szavazás legfontosabb témája is volt. A 2022-ben az ország élére került Mohamed Sía asz-Szudáni, akit a stabilitás zálogának tekintenek, pártjával a legnagyobb szavazati arányt érte el ugyan, azonban a politikai töredezettség miatt egyáltalán nem biztos, hogy megkezdheti a második ciklusát. A választás további kérdéseit a kurd területek és a központi kormány viszonya, valamint a síita–szunnita ellentét esetleges újbóli fellángolása jelenti. Magyarország számára az Irakkal kapcsolatos prioritások közül a stabilitás elősegítése, a migráció megfékezése, a radikalizmus visszaszorítása, a keresztény közösségek támogatása, valamint a konnektivitással kapcsolatos lehetőségek emelhetők ki.
A múlt öröksége
2025. november 11-én immáron a hatodik parlamenti választást rendezték Irakban, amióta az Egyesült Államok 2003-ban megdöntötte Szaddám Huszein rendszerét. Az iraki politikai átmenet keretében először lefektették a demokratikus politikai rendszer alapjait, és a 2005-ben elfogadott alkotmányban rögzítették a föderális berendezkedést, valamit azt a hatalommegosztási formulát, amely szerint a parlament mindenkori elnöke szunnita arab, a miniszterelnök síita arab, az ország elnöke pedig kurd származású. A mostani választások is egy sajátos etnikai és szektariánus környezetben zajlottak, amelyet arab nyelven muhászasza néven ismernek.
Washington 2011-ben bejelentette az amerikai megszállás végét, és napjainkban már csak két támaszponton, összesen 2500 katonát állomásoztat Irak területén, akiknek a kivonása jelenleg is ütemezetten zajlik. Habár az Egyesült Államok felülről irányítva létrehozta a demokratikus intézményeket, azonban azok nem a nyugati logika szerint működtek, ami megalapozta a rendszer válságát. A problémák között említhető, hogy a szunnita arabok, akik Szaddám Huszein rendszere idején a hatalom birtokosai voltak, bojkottálták az alkotmányozási folyamatot, és hamarosan szektariánus konfliktusok jelentkeztek. Az amerikai kivonulás következtében 2014 és 2019 között az Iszlám Állam (ISIS) jelentős területeket foglalt el az országból is, főként a Bagdadtól északra eső szunnita arabok lakta területeken, s azokat a kalifátus részének tekintette. Irakban az ISIS tevékenysége főként a kisebbségeket érintette negatívan: a keresztény közösségekkel szembeni atrocitás és az amiatt megindult migráció következtében a korábbi 2-3 millió főről mindössze 140 ezren maradtak az országban. Az Egyesült Államok az iraki kormány támogatásával 2014-ben létrehozott egy multinacionális ISIS-ellenes koalíciót, amely légicsapásokkal és a kurd erők kiképzésével kísérelte meg felvenni a harcot a terrorszervezettel. Magyarország a Hungary Helps program keretében kiemelt támogatást nyújtott az iraki keresztény, valamint a jezidi közösségek fennmaradása, továbbá az utóbbiak kultúrájának a megismertetése érdekében. A jezidik körében az ISIS 2014-ben súlyos mészárlást hajtott végre, amelynek során több mint ötezer tagjukkal végzett.
Az Egyesült Államok mellett Irán rendelkezik Irakban a legjelentősebb befolyással, hiszen az ország 46 milliós népességének a többségét a síita arabok alkotják, és a Washington által szorgalmazott demokratikus elveknek megfelelően a politikai hatalom rájuk épült. Ez pedig azzal a negatív következménnyel járt, hogy a mindenkori iraki kormány jelentős iráni befolyás alá került. Teherán szárazföldön kísérelt meg fellépni az Iszlám Állammal szemben, és ennek érdekében létrehozta a síita milíciákból álló, ma nagyjából százhatvanezer főt számláló hálózatot, a Népi Mobilizációs Erőket (Popular Mobilization Forces, PMF), amely azonban nemcsak az ISIS, hanem – Irán kinyújtott karjaként – az amerikai támaszpontok ellen is rendszeresen hajtott végre támadásokat.
A kurdok pedig, akik az Iszlám Állam elleni harcaik sikerein felbátorodtak, 2017-ben az Erbíl székhelyű Kurdisztáni Autonóm Régió függetlenségéről szóló népszavazást tartottak, amely Irak terület integritását kérdőjelezte meg. Azonban sem Irak, sem a regionális szereplők nem támogatták az elszakadási törekvéseiket, amelyek Bagdad és Erbíl viszonyát tovább rontották. A kurdok ugyanis a területükön kitermelt olajat éveken keresztül a bagdadi kormány jóváhagyása nélkül értékesítették.
2019-ben Irakon is végigsöpört az „arab tavasz” második hulláma, amelynek következményeként lemondott az iraki kormány. A tüntetések mögött két ok húzódott meg: a fiatalok életkörülményeinek a növekvő korrupció, az állami szolgáltatások alacsony szintje, az áramhiány és a munkanélküliség miatt várható romlása és a helyzetük egyre kilátástalanabbá válása, valamint az a tény, hogy az Egyesült Államok és Irán konfliktusába Irak is belesodródott. A 2021-es választásokat a síita vallástudós, Muktáda asz-Szadr mozgalma nyerte meg, azonban a bonyolult koalíciós tárgyalások elhúzódása, illetve sikertelensége miatt nem tudott kormányt alakítani. A 2021–2022-es iraki politikai válságot a jelenlegi miniszterelnök, Mohamed Sía asz-Szudáni kinevezése oldotta meg, így lehetővé vált a gazdasági fejlődés is az elmúlt bő három esztendőben.
Az iraki választások főbb geopolitikai kérdései
Mohamed Sía asz-Szudáni, aki a mostani politikai megmérettetésnek is a nagy esélyese, igyekszik az ország népét meggyőzni arról, hogy az újraválasztása a stabilitás egyetlen garanciája, és minden más szereplő irányítása alatt ismét káoszba fulladna az ország. Az iraki választások fő kérdése valóban az, hogy tud-e élni a közel-keleti ország az olajbevételekre alapozó infrastrukturális projektekben rejlő lehetőséggel.
A nukleáris létesítményei elleni 2025. júniusi légicsapások következtében Irán pozíciói meggyengültek, ami kedvező feltételt biztosít Ankarának arra, hogy megvalósítsa a Perzsa-öböl térségét Irakon keresztül Törökországgal összekötő konnektivitási projektjét. Az 1200 kilométer hosszú összeköttetésről, az ún. Development Road néven ismert gazdasági folyosóról szóló szándéknyilatkozatot 2024 áprilisában írta alá Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, Irak és Katar. Ankara ugyanis ellenzi a Joe Biden adminisztrációja által 2023 szeptemberében bejelentett India–Közel-Kelet-gazdasági folyosó (India Middle East Economic Corridor, IMEC) tervét, mivel az elkerülné az ország területét. A Törökország és az Öböl Menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council, GCC) államai közötti javuló kapcsolatok pedig kifejezetten érdekeltté teszik valamennyi felet, hogy Iráné helyett a saját gazdasági befolyásukat erősítsék a térségben. A GCC-államok – Ankarától eltérően – nem kizárólagos projektként tekintenek a Development Roadra, hanem tulajdonképpen az egyikként a sok lehetőség közül.
Törökország szempontjából külön is ki kell emelni a kurdkérdést. Ankara 1,5 milliárd dolláros büntetést kapott a Nemzetközi Kereskedelmi Kamarától (International Chamber of Commerce, ICC) amiatt, hogy 2014 és 2018 között illegálisan vásárolt olajat a kurd regionális kormányzattól (Kurd Regional Government, KRG). Csak két és fél évnyi szünet után, 2025 szeptemberében indult újra az olajexport Törökország irányába, ami a Bagdad és Erbíl közötti viszony rendezésének is köszönhető. Irak jelenleg a világ második legnagyobb olajkészletével rendelkezik, és a termelése napi 3,4 millió hordó. Miután a Mol 2023-ig részt vett a kurd olaj kitermelésében, így magyar érdek is a Development Road sikere, de főleg Erbíl és Bagdad kapcsolatának a rendeződése.
Az Irakot 2022 óta irányító Mohamed Sía asz-Szudáni vezette kormány kifejezetten odafigyelt arra, hogy fenntartsa Washington és Teherán szerepe között az egyensúlyt. A Trump-adminisztráció számára két fontos kérdés merül fel Irakkal kapcsolatban: az Iszlám Állam elleni harcé, valamint az iráni befolyás alatt álló PMF integrálásáé. Az előbbi kapcsán a magyar parlament e hónapban a jövő év végéig meghosszabbította a 20 fős magyar kontingens iraki tevékenységét, amelynek elsődleges feladata az ISIS elleni műveletekben való részvétel. Donald Trump kormánya fontos céljának tekinti az Iszlám Állam legyőzését, amelynek az ügye napirenden volt például a szíriai elnöknek a Fehér Házban tett novemberi látogatásán is. A másik fontos ügy Washington számára a Népi Mobilizációs Erőknek az iraki katonai rendszerbe integrálása, miközben az amerikai alakulatok ütemezetten kivonulnak Irak területéről.
Az iraki választások főbb szereplői és az eredmények
Tekintettel arra, hogy a választási rendszer az etnikai-szektariánus törésvonalra épül, a politikai szereplőket is annak függvényében érdemes megvizsgálni. A síita politikai táboron belül az ún. Coordination Framework nevű ernyőszervezet a meghatározó szereplő, amely magában foglalja – többek között – Mohamed Sía asz-Szudáni Újjáépítés és Fejlődés Koalícióját (Reconstruction and Development Coalition, RDC) is. A választási eredmények alapján az RDC a 329 fős új parlamentben 46 helyet szerzett, ami politikai töredezettségre utal. Habár Szudáni miniszterelnöki kinevezésével mind Washington, mind Teherán egyetértett, a kormányalakítási tárgyalások akár több hónapig is elhúzódhatnak, és jogilag egyáltalán nem garantált, hogy valóban ő lesz a kormányfő, ugyanis a személyről szóló döntést a többi síita politikai erő is befolyásolni képes.
A síiták között a legjelentősebb politikai törésvonal a vallástudósuk, Muktáda asz-Szadr vezette mozgalom és a jelenlegi kormány között húzódik. Az ún. szadristák, akik főként Bagdad déli részén erősek, az iráni befolyást kritizálják, mivel az nem hozta meg a várt fellendülést az országnak. A 2021-es választásokon ők kapták a legtöbb szavazatot, azonban a kormányalakítási nehézségek egy elhúzódó politikai válsághoz vezettek, amelynek végén, 2022-ben a vallástudós bejelentette a politikától való visszavonulását, és azóta kevésbé látványos az ilyen jellegű szerepe. Muktáda asz-Szadr az iraki szuverenitás szószólója, és ellenzi a külföldiek iraki befolyását, s ezzel sokak szimpátiáját kiváltotta. A 2025-ös választások bojkottjára szólította fel a lakosságot, és ennek a következményei helyi szinten érezhetők is voltak, viszont országos viszonylatban a részvételi arány 56 százalékos volt, ami a 2021-eshez képest több mint 10 százalékpontos emelkedést jelent.
A síita politikai táboron belül kifejezetten jelentős támogatással rendelkezik Núri al-Máliki korábbi miniszterelnök Jogállamiság (State of Law) nevű koalíciója, amely kifejezetten ellenzi, hogy asz-Szudáni megkezdhesse a második miniszterelnöki ciklusát. Núri al-Máliki 2014-ben mondott le a hatalomról, és a kritikusai azt róják a szemére, hogy nem tett eleget azért, hogy a szunnita területeken az Iszlám Állam ne nyerjen teret. A Jogállamiság koalíció a másodikként helyen végzett a síita politikai listák között, de mivel Máliki igen befolyásos a síita milíciák körében, több elemző is „királycsinálónak” tartja őt, vagyis jelentős szerepe lehet a kormányalakítási tárgyalásokon – és nagyobb iráni befolyással is járna.
A kurd politikai erőtérben a tradicionális két nagy párt dominálta a választásokat: a Kurdisztáni Demokrata Párt (Kurdistan Democratic Party, KDP) közel egymillió szavazatot szerzett, míg a Kurdisztáni Hazafias Unió (Patriotic Union of Kurdistan, PUK) nagyjából a felét. Ahogy arról korábban szó volt, a fő kérdés az esetükben az, hogy Erbíl és a bagdadi kormány viszonyát hogyan sikerül rendezni.
A mostani voksolások igazi vesztesei a kisebb szekuláris és liberális politikai pártok voltak, amelyek szereplését a választási rendszer sem segítette elő.
Még fontos megjegyezni, hogy az iraki gazdaság nagyrészt az olajtermelésre épül, az összes foglalkoztatott 38 százaléka pedig az állami szektorban dolgozik, ami egyben azt is jelenti, hogy meglehetősen szoros az éppen hatalmon lévő politikai erő és az állami szervek közötti összefonódás. Az új iraki kormány legfontosabb feladata az lesz, hogy a 46 milliós lakosság számára a közszolgáltatásokat biztosítsa, ha nem akarja, hogy ismét a 2019-eshez hasonló tüntetések törjenek ki, amelyek akkor országos méretűvé duzzadtak. További aggodalomra adhat okot számára, hogy a kormányalakítási tárgyalásoktól függően a szektariánus ellentétek is kiéleződhetnek az országban. Néhány héttel a választások előtt egy autóba rejtett pokolgéppel meggyilkoltak egy szunnita jelöltet, Szafa’a al-Masadánit, ami a biztonsági dilemmákra is rávilágít. Masadánit kifejezetten karizmatikus politikusnak tartották, aki mozgósítani volt képes a szunnita szavazókat. A szunnita arab közösség az Iszlám Állam visszaszorulását követően megpróbálja magát politikailag újrapozícionálni.
Összességében az iraki választásokról kijelenthető, hogy két, teljesen eltérő forgatókönyv rajzolódik ki a kormányalakítási tárgyalások kapcsán. Ha a Núri al-Máliki-féle politikai formáció esélyt kap, akkor az az ország számára Irán jelentősebb befolyásával és a szunnitaellenes hangulat felerősödésével járhat. Amennyiben viszont a jelenlegi kormányfő második ciklusa veszi kezdetét, akkor az egyfajta stabilitást és fejlődést hozhat – azonban a közszolgáltatások ügye és a síita milíciák integrálása úgyanúgy kérdéses marad.
Végjegyzetek
Al-Rahim, Rend: „Unfinished Business: Nation-Building in Iraq since 2003”, Arab Center Washington DC, https://arabcenterdc.org/resource/unfinished-business-nation-building-in-iraq-since-2003/.
Garamone, Jim: „U.S. Completes Troop-Level Drawdown in Afghanistan, Iraq”, U.S. Department of War, https://www.war.gov/News/News-Stories/Article/Article/2473884/us-completes-troop-level-drawdown-in-afghanistan-iraq/.
Beehner, Lionel: „Why Sunnis Don’t Support Iraq’s Constitution?”, Council on Foreign Relations, https://www.cfr.org/backgrounder/why-sunnis-dont-support-iraqs-constitution.
European Center for Law and Justice, „Iraqi Christians: An Ancient People Driven into Exile”, https://eclj.org/religious-freedom/un/iraqi-christians-an-ancient-people-driven-into-exile.
Hungary Helps, „10 éve történt a jazidik elleni népirtás – Emlékezzünk és segítsünk együtt!”, https://hungaryhelps.gov.hu/hu/news/10-ve-trtnt-a-jazidik-elleni-npirts–emlkezznk-s-segtsnk-egytt.
Alaaldin, Ranj: „Baghdad Has Tied Itself to Iran, Endangering Iraq’s Future”, Middle East Council on Global Affairs, https://mecouncil.org/blog_posts/baghdad-has-tied-itself-to-iran-endangering-iraqs-future/.
Palani, Kamaran, Khidir, Jaafar, Dechesne, Mark és Bakker, Edwin: „Strategies to Gain International Recognition: Iraqi Kurdistan’s September 2017 Referendum for Independence”, Ethnopolitics, 20., no. 4. (2021): 406–427.
Csicsmann László: „A 2019-es közel-keleti tüntetéshullám margójára: „arab tavasz 2.0?”, Külügyi Szemle, 19., Különszám (2020): 7–37.
Dodge, Toby: „Ongoing Political Stalemate: The Ramifications of Iraq’s National Elections”, LSE Blog, https://blogs.lse.ac.uk/mec/2022/04/29/ongoing-political-stalemate-the-ramifications-of-iraqs-national-elections/.
Alaalind, Ranj: „Iraq’s Development Road Project: A Path to Prosperity or Instability?” Middle East Council on Global Affairs, https://mecouncil.org/wp-content/uploads/2024/10/ME-Council_Issue-Brief-_Iraqs-Development-Road-Project-A-Path-to-Prosperity-or-Instability__WEB.pdf.
El Dahan, Maha és Saba, Yousef: „Why the Iraq–Turkey Oil Pipeline Was Halted for 2 ½ Years”, Reuters, https://www.reuters.com/business/energy/why-iraq-turkey-oil-pipeline-was-halted-2-12-years-2025-09-27/.
Akin, Ezgi: „Turkey, Iraq Sign Oil for Water Deal: What to Know?”, Al-Monitor, https://www.al-monitor.com/originals/2025/11/turkey-iraq-sign-oil-water-deal-what-know.
MOL Group, „Kurdistan”, https://molgroup.info/en/our-business/exploration-and-production/kurdistan.
Salih, Mohammed A.: „Why Washington’s Anti-PMF Moves Are Testing the Iraq Partnership”, Atlantic Council, https://www.atlanticcouncil.org/blogs/menasource/why-washingtons-anti-pmf-moves-are-testing-the-iraq-partnership/.
Tóth Sára: „A magyar katonák iraki szerepvállalásáról döntött a kormány”, Index, https://index.hu/belfold/2025/11/05/magyar-honvedseg-kormany-irak-terrorizmus-elleni-harc-migracio/?token=24c93a7d4ccf930f9a9549d50f41054d.
ISPI, „Iraq’s 2025 Elections: Domestic Distrust amidst Regional Interference”, Italian Institute for International Political Studies, https://www.ispionline.it/en/publication/iraqs-2025-elections-domestic-distrust-amidst-regional-interference-223177.
Atlantic Council, „Experts React: How Will Iraq’s Parliamentary Election Shape the Country’s Politics?”, https://www.atlanticcouncil.org/blogs/new-atlanticist/experts-react-how-will-iraqs-parliamentary-election-shape-the-countrys-politics/.
Doha Institute, „The 2025 Iraqi Parliamentary Elections: Transforming the Political Landscape or Reproducing It?”, https://www.dohainstitute.org/en/Lists/ACRPS-PDFDocumentLibrary/iraq-parliamentary-elections-2025.pdf.
The Conversation, „Iraq’s 2025 Elections Reveal a Democracy without Belief”, https://theconversation.com/iraqs-2025-elections-reveal-a-democracy-without-belief-269553.
The Arab Weekly, „Iraqi Parliamentary Candidate Killed North of Baghdad amid Highly-Polarized Campaign”, https://thearabweekly.com/iraqi-parliamentary-candidate-killed-north-baghdad-amid-highly-polarised-campaign.