Oroszország Szíriában: nem második ukrán front

Póti László és N. Rózsa Erzsébet elemzése.

A második világháború utáni orosz–szíriai biztonságpolitikai kapcsolatok kiindulópontjául az 1955-ös évet nevezhetjük meg, amikor a Szovjetunió

(Egyiptom mellett) Szíriát is be kívánta vonni a Varsói Szerződésbe. Jóllehet

ez nem valósult meg, ám a Szovjetunió vált Szíria fő fegyverszállítójává, és az ország Moszkva egyik fontos partnere lett az Amerikai Egyesült Államokkal szembeni regionális ellensúly képzésében. Később a két állam szerződéses alapra helyezte a katonapolitikai kapcsolatait, és 1972-ben biztonsági paktumot kötött. Gorbacsov 1985-ös hatalomra kerülésével azonban a kétoldalú kapcsolatok radikális változáson mentek keresztül. Moszkva csökkentette a gazdasági és katonai segélyeit, s világossá tette, hogy nem fogja támogatni Szíriának az Izraellel való katonai paritás elérésére vonatkozó erőfeszítéseit. A fegyverszállítások értéke a felére csökkent (évi 1,3 milliárd dollárra), a szovjet katonai tanácsadók létszáma szintén feleannyi lett (ezernyolcszázan maradtak), és a korábbi  bartermegállapodások helyett Moszkva pénzt kezdett követelni a fegyverekért. Ezzel véget ért a két ország több évtizedes különleges biztonsági kapcsolata. Az időpont pedig egybeesett a Szovjetunió térségbeli

pozícióinak az erodálódásával. A szovjetek utolsó közel-keleti szuperhatalmi

szerepe a madridi arab–izraeli békefolyamat feletti társelnökség volt, az Egyesült Államokkal közösen.

A teljes elemzés itt olvasható!