A Magyar Külügyi Intézet (MKI) 2025. február 27-én „Who will lead Germany (and Europe) out of the crisis?” címmel rendezett angol nyelvű kerekasztal beszélgetést. A rendezvényen szakértőként vett részt Hettyey András, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem Politikaelmélet és Európai Demokráciakutatás tanszék egyetemi docense, Baranyi Tamás, az MKI stratégiai igazgatója és Stefán Csaba, az MKI kutatója. A beszélgetést Lévai Dániel, az MKI kutatója moderálta.
A panelisták a február 23-i németországi előrehozott választások elemzésével indították a beszélgetést, ahol a CDU/CSU, az AfD, az SPD, a Zöldek, a Die Linke és az SSW szerzett elegendő szavazatot a Bundestagba való bejutáshoz. Baranyi Tamás rámutatott, hogy bár az uniópártok és a szociáldemokraták koalíciója elegendő mandátummal rendelkezne a kormányzáshoz, nem érik el a kétharmados többséget, amely szükséges lenne egy alkotmánymódosításhoz – a kormánykoalíció esetleges bővítéséhez választaniuk kellene a Zöldek és az AfD között. Politikai szempontból egyik párt sem ideális szövetséges – bár az AfD 35%-os támogatottságot szerzett, még mindig politikai karanténban van, míg a Zöldek más álláspontot képviselnek kulcsfontosságú kérdésekben.
Baranyi Tamás felvetette, hogy a jelenlegi kormány még azelőtt végrehajthatja a vitatott módosításokat, hogy megalakulna az új parlament. Hettyey András szerint ebben központi szerepet játszhat az adósságfék-reform, hiszen az adósságplafon emelése elengedhetetlen ahhoz, hogy az új Bundestag számára rendelkezésre álljon a kívánt mértékű pénz, viszont ehhez alkotmánymódosítás szükséges, amelynek feltétele a kétharmados többség. Azonban jelenleg valószínűtlen, hogy az új Bundestag megszavazná a módosítást, mivel sok párt nem ért egyet az olyan javasolt költségvetési tételekkel, mint például a védelmi kiadások növelése. Stefán Csaba felelevenítette, hogy a kereszténydemokratákat vezető Friedrich Merz nemrégiben arról biztosította a németeket, hogy nem lesznek változások az alkotmányban, ugyanakkor az új kormány még mindig próbálkozhat egy védelmi kiadásokat fedező kiegészítő költségvetés létrehozásával.
Az AfD-vel kapcsolatban Hettyey András megjegyezte, hogy a populista párt figyelemreméltó teljesítményt nyújtott a választásokon; ez volt az első alkalom, hogy Kelet-Németországon kívül szerzett mandátumot. Az AfD támogatottsága leginkább azokban a régiókban erős, ahol történelmileg jelentősebb a radikális jobboldal támogatottsága, alacsonyabb az általános képzettségi szint, és katolikusok helyett evangélikusok alkotják a többséget. A párt választóit mozgósító fő kérdések a migráció és a gazdaság, és ha Németország továbbra is a jelenlegi irányba halad, az AfD támogatottsága tovább növekedhet. Ugyanakkor ha ezeket a kérdéseket az új kormány kezelni tudja, az AfD támogatottsága csökkenhet.
A beszélgetés ezután Friedrich Merzre terelődött, aki várhatóan Németország következő kancellárja lesz. Stefán Csaba szerint Merz nem fogja egyesíteni Európát. Ehelyett politikájában a differenciált integráció felé fog elmozdulni, együttműködve azokkal az országokkal, amelyek vele egy véleményen vannak, és figyelmen kívül hagyva azokat, amelyek nem. Merz valószínűleg a Weimari háromszögre fog összpontosítani – Németország, Franciaország és Lengyelország szövetségére. Ahhoz, hogy erős vezető legyen, Merznek szembe kell néznie Donald Trump amerikai elnökkel, aki vámokkal fenyegetőzik és közben a németeket hibáztatja Európa problémáiért, és mivel hasonló személyiségek, valószínűleg számíthatunk közöttük ütközésekre. Hettyey András arra hívta fel a figyelmet, hogy Németország már így is rossz helyzetben van az oroszokkal és a kínaiakkal való kapcsolatát illetően, így rendkívül kockázatos lenne, ha az Egyesült Államokkal is romlana a viszonya.
A jövő Németországát (és Európáját) illetően Stefán Csaba optimizmusát fejezte ki, mivel véleménye szerint Németország képes lesz visszanyerni vezető szerepét Európában, javítva a gazdaságot és a migrációt, valamint megújítva a francia-német tengelyt. Hettyey András hasonló véleményt fogalmazott meg, ugyanakkor rámutatott Németország status quo-ra való támaszkodására, amely abból fakad, hogy az ország az egyik legnagyobb haszonélvezője volt a jelenlegi világrendnek, és az egyik legnagyobb vesztese lenne, ha az jelentős módon változna. Baranyi Tamás beszélgetőpartnereinél pesszimistább véleményt fogalmazott meg, és erősen kételkedett abban, hogy Németország valaha is képes lesz visszanyerni vezető szerepét Európában.