N. Rózsa Erzsébet és Szalai Máté tanulmánya.
Nimr Bákir al-Nimrnak, a szaúd-arábiai al-Avamija település síita ajatollahának 2016. január 2-án történt kivégzésével a szaúdi–iráni regionális hatalmi vetélkedés látszólag újabb szakaszba lépett. A közvetlen reakciók – a szaúdi követség és konzulátus megtámadása Teheránban, illetve Meshedben, majd a szaúdi diplomáciai kapcsolatok megszakítása Iránnal (amit több arab ország is követett) – a konfliktus eszkalálódását mutatják. Miközben a média és a közvélemény vallásháborút emleget, a két ország kapcsolatrendszerének elemeit megvizsgálva nyilvánvaló, hogy a szektariánus „címkézés” csak eszköz abban a nagyhatalmi (birodalmi) játszmában, amely leginkább a klasszikus hidegháborút idézi. Ennek bizonyítására a jelen tanulmány először az eseményeknek a szektariánus ellentétekre kihegyezett narratíváját és annak korlátait, majd az iráni–szaúdi viszony megromlásának reálpolitikai természetű okait (így a Közel-Kelet rendszerszintű változásait) mutatja be, valamint a két állam birodalmi logikára és rezsimbiztonságra épülő külpolitikáját elemzi.