MKI Nézőpont – Lévai Dániel és Papp Gábor elemzése
Az elemzés ide kattintva elérhető.
Az amerikai–magyar megállapodás eredményeként az Amerikai Egyesült Államok nemcsak a földgázát és az atomenergia-technológiáját adja el Magyarországnak – amelynek következtében a magyar energiaszuverenitásban is érdekeltté válik –, de a befolyását is növelheti a közép-kelet-európai régióban. Ugyanakkor Magyaroroszág az energiabiztonságát és az energiadiverzifikációját erősítheti. Továbbá gazdasági és politikai haszonra tehet szert abból, hogy fontos partnerré lép elő Washington számára az energia kérdését központba helyező térségbeli befolyásszerző kísérlete során.
Növekvő amerikai energetikai jelenlét Közép-Európában
Történelmi nézőpontból a magyar–amerikai csúcs a hidegháborús vetélkedést követő nyugati integráció egy újabb lépéseként is értékelhető. A pénzügyi, a gazdasági, majd a katonai csatlakozást és harmonizációt ugyanis nem követte le az energetikai integráció. Magyarország energiaellátása a hidegháború óta döntően az orosz energiára – kőolajra, földgázra és atomenergiára – épült infrastruktúrán alapul. Ez a volt szocialista blokk államainak a többségére is érvényes. Ez az energetikai helyzet lényegében az utolsó olyan hidegháborús kötelék, amely mind a mai napig összeköti a közép-európai térséget Oroszországgal.
Orbán Viktor és Donald Trump találkozója a már megkezdett nyugati energetikai integrációnak egy új állomása. A két vezető megállapodása lényegében az oroszokhoz fűződő köteléknek a gyengítését jelenti – ugyanakkor a régiónk egészében egyre jelentősebb amerikai energetikai térnyerés újabb formája, amelynek segítségével az Egyesült Államok kísérletet tesz Oroszország térségbeli pozícióinak az átvételére. Ez a terve elsősorban a nukleáris energia, valamint a cseppfolyósított földgáz (LNG) terén figyelhető meg. Az utóbbi kapcsán például Görögország november elején írt alá először hosszú távú LNG-szerződést egy amerikai beszállítóval. A megállapodásról az amerikai fél kijelentette, hogy az kulcsfontosságú Közép- és Kelet-Európa számára, az alexandrúpoli terminál pedig a régióba szállítandó amerikai LNG meghatározó belépési pontja. Ez az amerikai szemléletmód azonban nem teljesen új keletű: az ilyen energetikai behatolás egyik látványos példájának tekinthető, hogy a 2010-es években amerikai befektetésekkel új LNG-terminálok kiépítése vette kezdetét Lengyelországban.
A megállapodás révén tehát Magyarország a hagyományosan a biztonsági dimenziókra épülő amerikai–magyar kapcsolatokat kiegészíti egy energetikaival is: az Egyesült Államok a jövőben kulcsszereplővé válhat a magyar nukleáris kapacitás bővítésében és az LNG-import diverzifikálásában. Ez pedig beleillik mind a magyar kormány konnektivitási stratégiájába, mind a Trump-adminisztráció energetikai célkitűzéseibe. Az egyezmény tehát egyrészt egy új, stabil hátteret biztosíthat a magyar energiabiztonsági törekvések számára, másrészt elősegíti, hogy a Fehér Ház Budapestre megbízható közép-európai partnerként tekintsen, és érdekeltté teszi abban is, hogy Magyarország akár az amerikai energiaexport egyfajta regionális elosztó központjává váljon. Ennek eredményeként olyan politikai és gazdasági tőkét halmozhat fel hazánk, amely növeli a mozgásterét a közép-európai régióban.
Amerikai energia- és technológiaimport
A Trump–Orbán-találkozó eredményeként az amerikai–magyar energiakapcsolatok új szintre léptek. Ez az energia- és technológiaimport-alapú együttműködés két pilléren nyugszik: a polgári célú nukleáris ipar terén történő kooperáció fokozásán, valamint a cseppfolyósított földgáz beszerzésén.
Az elsőhöz kapcsolódik a Paks I.-hez való fűtőanyag vásárlása az amerikai Westinghouse cégtől, a kis moduláris reaktorok (SMR) jövőbeli telepítésének a szándéka, valamint a kiégett fűtőanyagok tárolására vonatkozó technológia beszerzése. Bár a részletek többsége egyelőre nem ismert, stratégiai szempontból a már meglévő információk alapján is elemezhető a megállapodás.
A jelen állás szerint úgy tűnik, hogy az együttműködés alapvetően az atomenergiára épül. Ez hosszú távon kifizetődő lehet, ugyanis a szektor (évtizedekben mérendő) relevanciája az általános várakozások szerint meg fogja előzni a földgázét is. Kiváltképpen, ha folytatódik az atomenergia iránti érdeklődésnek az utóbbi években globálisan tapasztalható fellángolása és az úgynevezett nukleáris reneszánsz, amelynek során az atomenergiára mind a fokozódó elektrifikáció kapcsán, mind a klímacélok elérése érdekében egyre meghatározóbb tényezőként tekintenek. A hazai Nemzeti Energia- és Klímaterv is e két kérdésre fókuszál az atomenergia terén, amelyeket kiegészít az energiabiztonság témakörével.
Az energiabiztonságnak több szempontból is a sarkalatos pontja a fűtőanyag beszerzése – főként azokban az uniós tagállamokban, amelyek szovjet/orosz típusú reaktorokat használnak (Bulgária, Csehország, Finnország, Szlovákia és Magyarország) –, hiszen a közelmúltig csupán egyetlen beszállítóra támaszkodhattak. A helyzet orvoslását célozza több program is, például a SAVE (Safe and Alternative VVER European) projekt és az APIS (Accelerated Program for Implementation of Secure VVER Fuel Supply), amelyek alternatív fűtőanyagot kínálnak a 440–1200 MW teljesítményű VVER (nyomottvizes) típusú reaktorokhoz. Az APIS-ban a már említett Westinghouse vezető szerepet tölt be, és az elmúlt években Magyarországon kívül már minden érintettel megállapodást kötött, sőt már szállított is nekik – Szlovákia kivételével – VVER-kompatibilis fűtőanyagot. Így a vállalat és az MVM Csoport között létrejött megállapodás egyszerre bír ellátásbiztonsági és szimbolikus jelentőséggel mindkét fél számára.
Az atomenergiára épülő együttműködés következő elemét a kis moduláris reaktorok jelentik. A technológiát a szektoron belül komoly várakozások övezik, mivel olcsóbban, gyorsabban és sokkal rugalmasabban lehet őket telepíteni, mint a nagyobb, konvencionális változatokat. Éppen ezért ideális választást jelentenek többek között a földrajzi és/vagy hálózati szempontból távolabbi, elszigeteltebb területek (pl. ipari parkok) energiaellátására. Ugyanakkor fontos szerepet tölthetnek be a versenyképesség elérése/megőrzése érdekében is – ahogy azt az Európai Unió SMR-ekre vonatkozó stratégiai cselekvési terve is kiemeli.
Magyarországon jelenleg a villamosenergia-termelés több mint 40 százalékát a paksi atomerőmű biztosítja. A négy blokknak együttesen nagyságrendileg 2000 MW a teljesítménye, azokhoz érkezik majd a Paks II. keretében további két darab, 1200-1200 MW teljesítményű blokk. A Hunatom és a lengyel Synthos Green Energy már a nyár folyamán szándéknyilatkozatot írt alá amerikai típusú SMR-ek magyarországi bevezetésének az előkészítéséről. Ha a mostani megállapodás a nyári tervekre vonatkozik, akkor az érkező SMR a BWRX300-as típus lesz. Papírforma szerint egy ilyen reaktor 2-3 év alatt felépíthető, a névleges teljesítménye pedig 300 MW. Amennyiben a megállapodásban meghatározott számú – legfeljebb 10 darab – SMR mindegyikét üzembe helyeznék, az összteljesítményük közel a másfélszerese lenne Paks jelenlegi kapacitásának. A két típus (a kis moduláris reaktorok és a paksi atomerőmű) együttes működése eredményeként komoly növekedésre lehetne számítani a villamosenergia-termelésben, egyúttal pedig tovább nőne mind az ellátásbiztonság, mind az atomenergia technológiai diverzifikációja.
A megállapodás további fontos eleme, hogy Magyarország a jövőben amerikai cseppfolyósított földgázt is vásárol majd. Erről egyelőre annyit tudni, hogy az értéke megközelítőleg 600 millió dollár lesz. Magyarország a közelmúltban már két meghatározó megállapodást is kötött az LNG-re vonatkozóan: egyet a Shell-lel, egyet pedig az ENGIE-vel. Mivel mindkettő tíz évre szól, és az első évi 200, a második évi 400 millió köbméter gázt jelent, feltételezhető (de korántsem biztos), hogy az amerikai LNG-re kötött előszerződés is hasonló nagyságrendre szólhat. Ez azt jelenti, hogy akár közel évi egymilliárd köbméter cseppfolyósított földgáz is érkezhet hazánkba, s az ország tovább folytathatja a diverzifikációt e területen is.
Összességében tehát elmondható, hogy a megállapodások mind az atomenergia, mind a földgáz tekintetében hozzájárulnak a jelenlegei kitettségeink csökkentéséhez, ami kulcsfontosságú feladatunk, ugyanis a REPowerEU Roadmap keretében nemcsak az orosz fosszilis energiahordozóknak, de a nukleáris fűtőanyagoknak a kivezetése is célként fogalmazódott meg. Ugyanakkor a dokumentum kiemeli, hogy ez utóbbi terén a helyzet sokkal összetettebb, mint például a földgáz esetében. Nem is fogalmaz meg rá vonatkozó céldátumot, hanem a fokozatos megszüntetést vizionál, a tervek előkészítését pedig a tagállamokra bízza.
Erősödő magyar energiapozíciók a régión belül
Amellett, hogy a megállapodás több szempontból is hozzájárul az energiadiverzifikációhoz, azzal pedig az energiabiztonság növeléséhez, arra is esélyt teremt, hogy Magyarország kiemeltebb és hangsúlyosabb szereplővé váljon az energiaexport terén is. Például a villamosenergia-termelés növekedése lehetőséget biztosíthat a kivitele bővítésére. Az európai villamosenergia-hálózat 2025-ben egyszer már a figyelem középpontjába került, és súlyos körülmények között mutatkozott meg a jelentősége, amikor április végén hatalmas áramszünet bénította meg az Ibériai-félszigetet. Mivel hosszabb távú trendként uniós szinten is meredeken emelkedő áramfogyasztás várható, amennyiben a lehetőségek adottak lesznek, Magyarország egy fejlődő és egyre fontosabbá váló szektorban növelheti a szerepét.
Az atomenergiában az általa biztosítandó esetleges áramexport-növekedés mellett azonban egy másik lehetőség is rejlik. A magyar–amerikai megállapodásban ugyanis az szerepel, hogy a felek együttműködnek annak érdekében, hogy Budapest „egy kialakulóban lévő közép-európai SMR-piac központjává váljon, új transzatlanti iparágat indít útjára”. Ez a mondat pedig akár úgy is értelmezhető, hogy Magyarország nem csupán alkalmazhatja a kis moduláris reaktorokat, de akár azok technológiai iparát is ide telepíthetik. Ennek pedig meghatározó gazdasági és külpolitikai hozadékai lehetnének. Ahogy arról már egy korábbi elemzésünkben írtunk, az SMR-ekkel kapcsolatban meglehetősen komoly globális verseny figyelhető meg. A vetélkedés egyik szereplője, az Egyesült Államok Kelet-Közép-Európában – Romániában, Lengyelországban és Szlovákiában – is igyekszik növelni a befolyását, s annak az egyik eszköze lehet a kis moduláris reaktorok terjesztése. Amennyiben tehát valóban Magyarországra hozzák az iparágat, és a térség egyre hangsúlyosabb szerephez jut Washingtonban, akkor Budapest úgy pozícionálhatja magát, hogy kulcsszerepet töltsön be az amerikai régiós külpolitikában, s egyúttal a saját régióbeli súlyát is növelje.
Kép forrása: The Hungarian Conservative