A magyar külpolitika a 2025-ben jelentősen megváltozó világpolitikában

MKI Nézőpont – Dr. Vass Ágnes és Dr. Baranyi Tamás elemzése
Az elemzés ide kattintva elérhető.

2025 kifejezetten intenzív év volt a magyar külpolitika szempontjából is. Az év során 82 állam- és kormányfői szintű egyeztetésre került sor, miközben a miniszterelnök 25 nemzetközi csúcstalálkozón vett részt, az európai uniós és NATO-fórumoktól a Közel-Keletig és a Nyugat-Balkánig. A diplomáciai aktivitás földrajzilag is széles spektrumot fedett le: a magyar miniszterelnök 19 országban tett hivatalos látogatást, és 32 ország vezetőjével folytatott kétoldalú megbeszélést, miközben Budapesten is közel harminc hivatalban lévő külföldi vezetőt fogadott. Mindez arra utal, hogy 2025-ben a magyar külpolitika egyszerre volt jelen több régióban, különböző politikai, gazdasági és intézményi szinteken, alkalmazkodva a rendkívül gyorsan változó nemzetközi környezethez. Ezek alapján egy aktív, pragmatikus és konnektivitásra törekvő külpolitikai stratégia rajzolódik ki, amely a változó világrendben a sokrétű kapcsolatokkal próbálja növelni Magyarország mozgásterét.

Magyarország 2025-ös külpolitikáját az aktív jelenlét, a többirányú kapcsolatrendszer és a pragmatikus érdekérvényesítés határozta meg. A kormányzat célja az volt, hogy a nemzetközi rendszer feszültségei közepette is fenntartsa és bővítse kapcsolatait a világ valamennyi fontos hatalmi központjával: az Egyesült Államokkal új lendületet kapott az együttműködés, miközben erősödtek a kapcsolatok Törökországgal, a türk államokkal, Kínával, az arab világgal és Izraellel, valamint – az európai korlátozások ellenére – fennmaradt az együttműködés Oroszországgal is.

A globális politikai tér átalakulása

Kétségtelen ténynek tűnik, hogy a 2010-es évek második fele óta a „nagyhatalmi politika visszatérésének” korát éljük, amit csak még nagyobb fokozatba kapcsolt Donald Trump második elnöki ciklusának megkezdése. Arról vannak nézetkülönbségek, hogy ez a fordulat vajon teljesen megvalósul-e, mennyire lehet tartós, és hogy fokozottabb távol-keleti versengést vagy éppen nagyhatalmi enyhülést hozhat-e magával, de magát a tényt kevesen vitatják. Ez az a nemzetközi politikai háttér, amelyben a magyar külpolitikának is helyt kellett állnia a 2025-ös évben.

Nemcsak az ugrásszerű változások éve volt 2025, mint amilyet Trump megválasztása jelzett, hanem annak is, hogy a folyamatos, lassú változások akkumulatív hatást értek el. Mindennek az eredménye az lett, hogy jelenleg a nemzetközi politika sokkal inkább a nagyhatalmak egymás közötti megállapodásait tükrözik – bár a multilaterális, intézményalapú rendszerek is a helyükön maradtak. A nemzetközi rendszernek ebben az új, de mégis sok tekintetben a 19. századra emlékeztető modelljében a nemzetközi jognál, a multilaterális testületeknél és az intézményesített normáknál fontosabb az egymás érdekeinek beszámításán is alapuló, sokszor nagyon is perszonalizált politizálás, melynek során az államok inkább egyéni, kétoldalú alkukon keresztül állapodnak meg bizonyos kérdésekben. Nyilvánvaló, hogy a multilaterális és jogi megkötöttségek csökkenése a nagyobb államoknak kedvez, ami egyrészt részben megmagyarázza, hogy az európai államok miért nem szeretnék elfogadni ezt a változást; másrészt pedig különleges helyzetbe hozza Magyarországot mint olyan országot, amely ezt a változást korábban észrevette.

A magyar külpolitika központi szereplője természetesen Orbán Viktor miniszterelnök, aki már a 2016-os tusványosi beszédében is Donald Trump győzelmét valószínűsítette az amerikai elnökválasztáson, illetve lényegében beállt a Trump által képviselt változások mögé. De a változásokat nem pusztán Trump megválasztása idézte elő, hanem éppúgy az orosz és a kínai politika megváltozása, vagy éppen a középhatalmak felemelkedése is. Maga Tölgyessy Péter is úgy írta le az új nemzetközi rendszert, hogy „az erős emberek kora” fog következni, és ebben a rendszerben annak van előnye, aki több szálon és erősebben kötődik az „erős emberekhez”, akik a tényleges döntéseket meghozzák. Ez olyan világot vetít előre, ahol elsősorban az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, de akár Törökország, Azerbajdzsán, az Egyesült Arab Emírségek, a közép-ázsiai köztársaságok vagy Dél-Korea vezetői sokkal inkább az egymás közötti törékeny egyensúlyra koncentrálnak, semmint elvont jogi elvek és normák tiszteletben tartására.

A magyar külpolitika talán legnagyobb sikere ennek a változásnak a nagyon korai felismerése és felhasználása volt. Ez a folyamat már régebben kezdődött, de 2025 mindenképpen kumulatív változást is hozott. A magyar kormányfő az egyetlen európai vezető, akivel mind a három globális nagyhatalom vezetője a megfelelő keretek között tárgyal. Hszi Csin-ping 2024 májusában járt Magyarországon; 2025 november elején Orbán Viktor Washingtonban tárgyalt Trump elnökkel, míg a hónap végén Moszkvába látogatott az orosz elnökkel egyeztetni. A magyar–amerikai kapcsolatok kiváló szintre emelkedése és a washingtoni találkozó szokatlanul közvetlen hangulata leginkább a miniszterelnök következetes támogatásának és baráti viszonyának köszönhető, amit sokan kritizáltak, de ami most jelentős eredményeket mutat. Orbán Viktor felismerése a nemzetközi politika perszonalizálációjáról ezen a ponton találkozott a kiváló Orbán–Trump-kapcsolattal, ami jelenleg a legmeghatározóbb jelenség a bilaterális kapcsolatainkban, és például azt a gyakorlati előnyt is jelenti, hogy a magyar gazdaság mentesül az orosz szénhidrogének elleni szankciók alól. A miniszterelnök továbbá kétszer is járt az Egyesült Arab Emírségekben – januárban és szeptemberben –, illetve fogadta az ország elnökét és delegációját júliusban, melynek során 14 megállapodást írtak alá a felek. Törökországgal tovább mélyült az együttműködés; Orbán Viktor legutóbb december 8-án járt Isztambulban. Az új, felemelkedő középhatalmakra is épülő nemzetközi erőtér egyik kiemelt jelentőségű területe a Kaukázus és Közép-Ázsia, így az is a magyar külpolitika egyik sikere, hogy 2025 májusában a Türk Államok Szervezetének csúcstalálkozóját tartották meg Budapesten. 2025 áprilisában továbbá Izrael miniszterelnökét is vendégül látta Magyarország, és a zsidó állammal is tovább mélyítette együttműködését. A magyar külpolitika tehát elérte azt a célját, hogy az ország olyan hellyé váljon, amit a legtöbb szereplő elismer, és melynek prosperitásában érdekeltek.

Új „semlegesség” és békepolitika

Az ukrajnai háború lezárásának kérdésében a magyar álláspont évek múltán beigazolódni látszik – legalábbis olyan szereplők is a korábbi magyar szókészletet használják, akik ezeddig teljesen máshogy közelítették meg a kérdést. Miközben az ukrajnai háború katasztrofális hatással jár egész Európa gazdasági és politikai életére, Oroszország pedig, ha nagyon lassan is, de folyamatosan nyomul előre, kétséges, hogy a békét az „igazi erő pozíciójából” lehessen megkötni, helyette inkább kompromisszumos békét kellene keresni, amíg még nem rosszabbak a feltételek. Ezt az álláspontot a magyar politika következetesen képviselte a konfliktus 2022 februári, teljes körű kirobbanása óta. Ezt nevezi a magyar kormány békepolitikának, amit nemcsak narratív támogatással, de politikai fellépéssel is támogat. Ehhez a támogatáshoz azonban szükség van a konfliktustól való bizonyos távolságtartásra és egyfajta „semleges” álláspontra.

Magyarország természetesen nem „semleges” ország abban a nemzetközi jogi értelemben, ahogy Svájc vagy Ausztria, vagy nemrégiben még Finnország volt; azonban maga a semlegesség koncepciója is megváltozott az elmúlt években. Már nem arról van elsősorban szó, hogy ki milyen katonai szövetségnek a tagja, mert az nem is kérdés, hogy háborús helyzetben ki kinek az oldalán áll. Ma sokkal inkább az a kérdés, hogy a politikai elit és a közvélemény nyomása teremt-e olyan helyzetet, ami nem teszi lehetővé, hogy bizonyos szereplőkkel a pártatlanság minimális követelményével lehessen tárgyalni. Ebben a helyzetben a svájci és osztrák semlegesség tehát nem ad teret arra, hogy az izraeli miniszterelnököt is vendégül lássák; vagy hogy úgy tárgyaljanak Oroszországgal, mint aki elismeri annak nagyhatalmiságát. Ezzel szemben Magyarország a NATO melletti elkötelezettség mellett olyan politikai diskurzust teremtett, ahol bárkivel, bármiről lehet tárgyalni, amíg nem állunk egymással háborúban.

Ez a „semlegességi” szemlélet tette lehetővé egyik oldalról a békepolitikát. A magyar békepolitika nemzetközi felértékelődésének jele volt, hogy Magyarország volt az egyetlen közép-európai ország, amelyet meghívtak a 30 állam részvételével tarott októberi Sarm es-Sejk-i békecsúcstalálkozóra is, ami a közel-keleti helyzet rendezésére és a gázai tűzszünet technikai részleteinek kidolgozására szolgált. Orbán Viktor miniszterelnök ennek megfelelően október végén XIV. Leó pápával folytatott megbeszélést a békéről a Vatikánban; majd november 7-én, washingtoni útján az amerikai elnökkel; a hónap végén az orosz elnökkel Moszkvában; illetve december elején Erdoğan török elnökkel is. A béke ügyének már csak azért is nemzetközi konjunktúrája van, mert Donald Trump elnök egyik legfontosabb nemzetközi ambíciója a béketeremtés. Európai országain kívül tehát, ahol éppen egy esetleges jövőbeli, Oroszország elleni háborúra való felkészülés és az ukrajnai háború fenntartása a politikai diskurzus középpontja, a világon mindenhol keresett árucikké vált a békepolitika. Nem véletlen, hogy egy orosz–amerikai csúcstalálkozó lehetséges helyszíneként leginkább Budapest merült fel mint helyszín, mert itt tudta mindkét fél elképzelni a pártatlanságnak a diplomáciai sikerért cserébe való fenntartását.

A fent vázolt „semlegességből” következő másik nagy előny a gazdasági versenyképesség erősítése. Természetesen ez ennél bonyolultabb kérdés, mert a magyar iparpolitika és adópolitika például további jelentős ösztönzőket nyújt, azonban az európai versenyképesség hanyatlása és bizonyos Európai Uniós irányelvek viszont kimondottan nehezítik a gazdaság élénkítését. Ezért is kiemelkedő jelentőségű, hogy Debrecenben átadták a BMW-gyárat; hogy Győrben megkezdődött az Audi Q3 előállítása; hogy a kínai BYD bejelentette, itt fogja létrehozni európai központját; de ilyen az amerikai Flextronics és még további 12 amerikai beruházás is, amit a novemberi washingtoni megállapodások után jövőre újabbak is követhetnek. Ezzel párhuzamosan Magyarország regionális szerepe is nőtt, különösen Közép-Európában és a Nyugat-Balkánon, ahol a jószomszédi kapcsolatok, a közös kormányülések és az infrastrukturális együttműködések meghatározóak voltak.

2025-ben a magyar energiaellátás legfontosabb kihívása az ellátásbiztonság megőrzése és a források diverzifikálása volt, még egy feszült nemzetközi környezetben is. Magyarország egyszerre erősítette nyugati és keleti energetikai kapcsolatait: az Egyesült Államokkal nukleáris és LNG-együttműködésről született megállapodás, miközben sikerült mentességet elérni bizonyos szankciók alól. Ezzel párhuzamosan fennmaradt az orosz olaj- és gázszállítás zavartalansága, amelyhez Törökország tranzitországként kulcsszerepet vállalt. Az energiaforrások földrajzi bővítését szolgálta a türk államokkal való együttműködés elmélyítése is: Kazahsztánból kőolajimport indult, Azerbajdzsán pedig lehetőséget biztosított magyar vállalatok számára saját szénhidrogén-mezői kitermelésében való részvételre. Az energiapolitika tehát pragmatikusan, több irányból igyekszik csökkenteni a kitettségeket, és a stabil ellátást külpolitikai eszközökkel is biztosítani, annak ellenére is, hogy ezzel szembe megy a Brüsszel által komponált energetikai célkitűzéseknek.

Európai törésvonalak

Természetesen a kihívások és a problémák éve is volt 2025, különösen európai kontextusban. Az európai kontinens államai továbbra is nagyon nehezen adaptálódnak az új nemzetközi politikához, amit jelez például az amerikai alelnök beszéde a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián, és annak fogadtatása; az európai–amerikai kereskedelmi megállapodás előnytelen pontjai és az azt ért általános kritika; vagy éppen az a tény, hogy az EU saját maga által szabott szabályai megakadályozzák, hogy ellenlépéseket tegyenek az amerikai vámpolitika ellen. Jelenleg Európa a kivétel, amelyik nagyrégió még mindig nagyon ragaszkodik a korábbi nemzetközi modellhez, miközben gazdasági súlya folyamatosan csökken a világban.

Az EU és Magyarország között jelentős eszmei–politikai ellentétek alakultak ki, amelyeknek következtében 2022 vége óta az EU-s kohéziós alap vagy a Covid–19 utáni újjáépítési alap forrásaihoz való hozzáférésünk szinte megszűnt; 2023 eleje óta a felsőoktatási mobilitási programokhoz sincs hozzáférésünk. Magyarország ugyanis akadályoz az EU-n belül egy sor olyan döntést, amit visszafordíthatatlanul károsnak ítél saját nemzeti érdekeire nézve – legyen szó a migrációról, közös hitelfelvételről vagy az Oroszországgal való kereskedelmi kapcsolatok ellehetetlenítéséről. A magyar külpolitika érdeme, hogy idén is ellenállt a hatalmas EU-s nyomásnak, és például ki tudott maradni egy újabb hitelfelvételből. Emellett Magyarország is fontos szerepet játszott a befagyasztott orosz pénzeszközök kisajátítása elleni fellépésben – amelyet egy sor közép- és dél-európai ország, valamint Belgium is támogatott.

Mindez természetesen azt is jelenti, hogy európai szomszédaink és a hazánk közötti feszültség idén is magas volt, és nem valósult meg például a sokak által remélt német–magyar közeledés sem. Ebben a helyzetben a magyar politika inkább a hasonlóan konzervatív pártok szövetségének építésére koncentrált: egyrészt a CPAC Hungary-t tette az európai konzervatív mozgalom egyik legfontosabb nemzetközi eseményévé, másrészt a 2024 nyarán létrehozott Patrióták európai frakcióját tovább erősítette. A Patrióták mára már teljeskörűen működő frakciót jelentenek; idén négy alkalommal tartottak csúcstalálkozót. Magyarország mellett Szlovákiában és Csehországban is kormányzati szintet képviselnek; illetve Franciaországban, Ausztriában és Hollandiában éppen a legnépszerűbb erőt jelentik. Talán ennél is tovább mutat, hogy az európai politikai diskurzus lassan elmozdul ebbe az irányba, így a Patriótákon kívüli jobboldali erők, mint az olasz kormánypárt, a lengyel köztársasági elnök vagy akár a francia elnök is fogalmaz meg olyan gondolatokat, amelyeket korábban a radikális jobboldalhoz kötöttek. Igaz, egy sor kérdésben élesen szembe helyezkednek a magyar állásponttal, de más pontokon valóban van konvergencia. Budapest álláspontja tehát a jelenlegi szavazási trendeket figyelembe véve az, hogy ha az európai álláspontok nem közelednek a magyarhoz, akkor vagy az európai választók fogják a helyzetet megváltoztatni, vagy pedig egy általános jobbratolódás várhatóaz európai politikában. Addig pedig a nemzetközi konzervatív mozgalom fenntartása és különösen a Patrióták támogatása elsődleges fontosságú a magyar Európa-politika számára.

További szempont az Európai Unió eredeti céljának, a gazdasági integrációnak az erősítése – és a felhatalmazás nélküli, erőltetett föderalizációnak való ellentartás. A gazdasági integrációt elősegítő legfontosabb lépés lehet az európai peremterületek intézményi integrációja az Európai Unióba. A bővítéspolitikában már hagyományos módon Magyarország az egyik leginkább elkötelezett támogatója a Nyugat-Balkán és a Kaukázus országainak. Budapest már csak a magyar és kárpát-medencei gazdaság fejlesztése miatt is élénk szomszédsági politikát folytat: Orbán Viktor a szerb elnökkel hat, a szlovák miniszterelnökkel öt alkalommal tárgyalt idén, és ez utóbbival két határokon túlnyúló gazdasági megállapodást is kötött. Románia év elején csatlakozott a schengeni övezethez, amiben hazánk támogató politikájának is nagy szerepe volt. Járt hazánkban az albán elnök és a montenegrói miniszterelnök is, Észak-Macedóniával és Grúziával pedig közös kormányülésre is sor került. A magyar álláspont továbbra is az, hogy minél korábban a lehető legtöbb nyugat-balkáni országot fel kell venni az Európai Unióba, és ragaszkodni kell az „érdemek alapján” álló bővítéspolitikához. Emellett nem szabad ideológiai okok miatt elidegeníteni azokat az országokat, amelyek kulcsfontosságúak az európai kontinens geopolitikai biztonságára nézve, mint például Grúzia.

Visszaigazolás és konnektivitás

A 2025-ös év tehát sok mindent beigazolt abból, ahogyan a magyar kormány az utóbbi években a nemzetközi rendszer fejlődését látta. Természetesen mindez nem dicshimnusz, hiszen a kihívások továbbra is jelen vannak: az európai politikai elitekkel való konfliktus nem enyhül; nincs német–magyar közeledés; egyelőre nem állt össze a visegrádi együttműködés még annak ellenére sem, hogy a lengyel elnök más külpolitikai vonalat képvisel; jövőre pedig hatalmas összeütközések várhatóak Brüsszel és Budapest között például az EU következő többéves pénzügyi keretét illetően. A regionális és európai együttműködések továbbra is politikai polarizációt mutatnak, vagyis jól működnek akkor, ha ideológiailag közel álló erők vannak hatalmon az egyes országokban; és nem működnek jól, ha nem.

A 2025-ös magyar külpolitika egy sokpólusú világra adott válaszként értelmezhető: egyszerre épített szövetségekre, tartotta fenn vitatott, de stratégiai jelentőségű kapcsolatokat, és igyekezett politikai, gazdasági és energetikai eszközökkel növelni az ország mozgásterét és nemzetközi súlyát. Úgy tűnik, hogy ez a polarizáltabb megközelítés a jelenlegi nemzetközi rendszer globális jellemzője, és ebben a kontextusban a megfelelő ellenlépés az eszmei szövetségesek közötti politikai egyeztetés intézményesítése, mint ahogy láttuk a Patrióták esetében is. Bár a jelenlegi nemzetközi környezet nehezebben navigálható, mint mondjuk a húsz évvel ezelőtti, de a magyar külpolitika számára olyan terep, amit maga is prognosztizált, amihez már előre hozzászokott, és most igyekszik gyakorlati előnyökre váltani a megfelelő értelmezést és a megfelelően tett lépéseket. Hogy hogyan lehet mindezt politikai stabilitásra és gazdasági prosperitásra váltani, azt sok tekintetben csak 2026 fogja megválaszolni – vagyis a jövő évben is lesz mit feszülten figyelni a nemzetközi politikában és benne Magyarország helyezkedésében.

Végjegyzetek

Hagyánek Andrea, „Orbán Viktor következetes politikája mára geopolitikai előnnyé vált”, Magyar Nemzet, 2025. december 27., https://magyarnemzet.hu/kulfold/2025/12/orban-viktor-targyal

Brian C. H. Fong, Ja Ian Chong, „The Routledge Handbook of Great Power Competition,” Taylor & Francis, 2024, DOI:10.4324/9781003340997

Stacie E. Goddard, „The Rise and Fall of Great-Power Competition,” Foreign Affairs, 2025. április 22., https://www.foreignaffairs.com/united-states/trump-rise-and-fall-great-power-competition?utm_source

Orbán Viktor, „Tusványosi beszéd”, 2016. július 23., Főtér, YouTube, 2:02:12, https://www.youtube.com/watch?v=Udf1VZttQ0o

„Világrendszerváltás jön és Magyar Péter óriási csalódást okozhat – Tölgyessy Péter kíméletlen évértékelése,” Mandíner, 2025. december 21., https://mandiner.hu/belfold/2025/12/magyar-peter-eselytelen-ujabb-sotet-ugyekre-szamit-befutott-tolgyessy-peter-kimeletlen-evertekelese

Szabó M. István, műsorvezető, Portfólió Checklist, „Miért jött Hszi Csin-ping Budapestre? És miért pont most?”, Portfolió, 2024. május 9., 16 perc, 40 másodperc, https://www.portfolio.hu/podcast/20240509/miert-jott-hszi-csin-ping-budapestre-es-miert-pont-most-685195

Magyar Külügyi Intézet, „November 7-én a Fehér Házban találkozott Orbán Viktor miniszterelnök és Donald Trump amerikai elnök, amely új szintre emelte a magyar–amerikai diplomáciai kapcsolatokat. Dr. Gladden Pappin, a Magyar Külügyi Intézet elnöke, aki a magyar delegáció tagjaként utazott Washingtonba”, Facebook, 2025. november 10., https://www.facebook.com/kulugyi/photos/-bennfentes-r%C3%A9szletek-washingtonb%C3%B3lnovember-7-%C3%A9n-a-feh%C3%A9r-h%C3%A1zban-tal%C3%A1lkozott-orb%C3%A1/1285483010292717/

Siklósi Péter, „Kijev és Washington sem tájékoztatja az európai partnereket a béketervről”, Láncreakció, moderátor: Nádori Teodóra, 2025. november 28., 57:24, https://hirtv.origo.hu/video/lancreakcio-kijev-es-washington-sem-tajekoztatja-az-europai-partnereket-a-beketervrol

Kránitz Péter Pál, „A türk együttműködés hagyománya a magyar külpolitikában Tisza Istvántól Orbán Viktorig,” MKI Nézőpont, Magyar Külügyi Intézet, 2025. május 20., https://hiia.hu/a-turk-egyuttmukodes-hagyomanya-a-magyar-kulpolitikabantisza-istvantol-orban-viktorig/

Biró Dávid, Seremet Sándor, Vasa László, „Nemcsak megfigyelő, hanem formáló – Magyarország szerepe a türk államok biztonsági együttműködésében”, MKI Nézőpont, Magyar Külügyi Intézet, 2025. május 20., https://hiia.hu/nemcsak-megfigyelo-hanem-formalo/

Csicsmann László, Baranyi Tamás, „Partnerből szövetséges – A magyar–izraeli kapcsolatok dinamikája,” MKI Nézőpont, Magyar Külügyi Intézet, https://hiia.hu/partnerbol-szovetseges-a-magyar-izraeli-kapcsolatok-dinamikaja/

Ruslan Bortnik, „Redrawing the Economic Map of the EU: The Hidden Costs of Embracing Ukraine,” HIIA Perspective, Magyar Külügyi Intézet, 2025. augusztus 29., https://hiia.hu/en/redrawing-the-economic-map-of-the-eu-the-hidden-costs-of-embracing-ukraine/

Csicsmann László, „Törékeny béke – A Sarm es-Sejk-i békemegállapodás jövője,” moderátor: Udvarhelyi Erzsébet, Katolikus Rádió, 2025. november 9., https://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/torekeny-beke-sarm-es-sejk-i-bekemegallapodas-jovoje-ism-698279

Kránitz Péter Pál, műsorvezető, Kilátás, „Trump-Putyin csúcs Budapesten: Mire lehet számítani a béketeremtés terén”, Magyar Külügyi Intézet, 2025. október 18., 25 perc, 47 másodperc, https://open.spotify.com/episode/3SUQQ9zim4KMm66bcfSArj

Papp Gábor, Lévai Dániel, „A washingtoni csúcstalálkozó után. Megerősített magyar energiaszuverenitás,” MKI Nézőpont, Magyar Külügyi Intézet, 2025. december 2., https://hiia.hu/a-washingtoni-csucstalalkozo-utan-megerositett-magyar-energiaszuverenitas/

Vasa László, Bíró Dávid, „Türk energiaregionalizmus – új szövetségek Kelet és Nyugat között,” MKI Nézőpont, Magyar Külügyi Intézet, 2025. május 21., https://hiia.hu/turk-energiaregionalizmus-uj-szovetsegek-kelet-es-nyugat-kozott/

The White House, „Vice President JD Vance Delivers Remarks at the Munich Security Conference”, YouTube, 2025. február 14., https://www.youtube.com/watch?v=pCOsgfINdKg

Philip Pilkington, „Tariff Deal Reveals Deep Flaws in EU Trade Negotiation Strategy,” HIIA Perspective, Magyar Külügyi Intézet, 2025. július 28., https://hiia.hu/en/tariff-deal-reveals-deep-flaws-in-eu-trade-negotiation-strategy/

Stefán Csaba, Harb Jad Marcell, Papp Gábor, Siklósi Péter, „Kibogozza-e az Európai Bizottság a maga kötötte gordiuszi csomókat?”, MKI Nézőpont, Magyar Külügyi Intézet, 2025. október 17., https://hiia.hu/kibogozza-e-az-europai-bizottsag-a-maga-kototte-gordiuszi-csomokat/

Stefán Csaba, Vass Ágnes, „A tagállami fékek és ellensúlyok érvényesültek az Európai Bizottsággal szemben – a december 18-i tanácsülés eredményei”, MKI Nézőpont, Magyar Külügyi Intézet, 2025. december 23., https://hiia.hu/a-tagallami-fekek-es-ellensulyok-ervenyesultek-az-europai-bizottsaggal-szemben-a-december-18-i-tanacsules-eredmenyei/

Stefán Csaba, „Making Europe Great Again? The Patriots bid to bring down the ‘Brussels Grand Coalition’”, HIIA Perspective, Magyar Külügyi Intézet, 2025. február 25., https://hiia.hu/en/making-europe-great-again-the-patriots-bid-to-bring-down-the-brussels-grand-coalition/

Kránitz Péter Pál, „Kétsebességes bővítéspolitika és demokratikus kettős mérce”, MKI Elemzés, Magyar Külügyi Intézet, 2025. április 7., https://hiia.hu/ketsebesseges-bovitespolitika-es-demokratikus-kettos-merce/