Balogh István és Wagner Péter elemzése.
2012 első negyedévében két olyan jelentős esemény is történt Afganisztánban, amely súlyosan negatív hatással volt az Egyesült Államok megítélésére és afganisztáni erőfeszítéseire. A bagrami légi bázison kialakított börtönkomplexumban elégetett Koránok, illetve a tizenhét ártatlan civil életét kioltó amerikai katona esete csak az utolsó csepp volt a pohárban. Nem sokkal korábban egy videofelvétel látott napvilágot, amin amerikai katonák tálib holttesteket gyaláznak meg, illetve afgán halottakkal pózolnak.
A mostani események hatására ismét felerősödtek azok a hangok, amelyek a kivonulás felgyorsítását követelik. A legfrissebb amerikai közvélemény-kutatások szerint az amerikai lakosság több mint fele véli úgy, hogy az Egyesült Államoknak akkor is ki kellene vonulnia Afganisztánból, ha az afgán biztonsági erők még nem állnak készen a feladataik teljes átvételére. A hosszas egyeztetések után 2012 elején látványos eredményeket (a katari tálib politikai iroda megnyitása, magas rangú tálib vezetők szabadon engedése a guantánamói börtönből) produkáló amerikai–tálib tárgyalások is leálltak, miután az események hatására a tálib vezetés bejelentette, hogy felfüggeszti azokat.
Bár valószínű, hogy csak időleges döntésről van szó, és a Talibán hamarosan visszatérhet a tárgyalóasztalhoz, az amerikai vezetés számára a „mikor” egyáltalán nem mindegy. Egyrészt választási év van, másrészt a washingtoni tervek szerint a májusi, chicagói NATO-csúcs előtt vagy alatt kerülne aláírásra az Egyesült Államok és Afganisztán között a 2014-től 2024-ig terjedő időszakra vonatkozó stratégiai egyezmény.