Mariah Rossi angol nyelvű elemzése
A koronavírus-járvány okozta válság közepette közgazdászok, politológusok és jogászok egyaránt igyekeznek előrejelzéseket adni annak közép- és hosszú távú hatásairól. A szerződésjog olyan sajátos terület, amely számos tudományág szakértőit állítja kihívás elé a szerződésekre alkalmazható vis maior (elháríthatatlan külső ok, force majeur) klauzulák alkalmazhatóságának kérdése révén. A külső ok elháríthatatlansága, vis maior jellege esetenként külön vizsgálatot igényel, így a Covid–19 miatt sem alkalmazható automatikusan minden szerződésre. Ugyanakkor a járvány nagy valószínűséggel tömeges szerződéses vitákhoz és nem teljesítésekhez vezet. A nemzetközi, illetve a belföldi szerződések teljesítésének akadozása vagy felfüggesztése pedig jelentős károkat okozhat a gazdaságnak, így a kormányoknak el kell dönteniük, hogy az igazságszolgáltatáson keresztül vagy a helyzet által megkívánt különleges törvényalkotással próbálják enyhíteni azokat.
A szakértők a nemzetközi együttműködés és a rugalmasság mellett érvelnek, az államok egyelőre mégsem koordinálták egymás között a koronavírusnak a szerződések teljesíthetőségére gyakorolt negatív hatásai kezelésére hivatott lépéseiket. Ehelyett egyes kormányok drasztikusan eltérő módszerekkel éltek a vírus miatti vis maior záradékok alkalmazhatóságát illetően, ami tovább bonyolítja a nemzetközi üzletmenetet. Ennek érzékeltetésére a jelen elemzés Franciaország, Olaszország és Kína megközelítését vizsgálja meg alaposabban. A francia–olasz összehasonlítás rámutat az Európai Unión belüli koordináció aggasztó hiányára, a Kína mint globális kereskedelmi hatalom által alkalmazott megközelítés pedig világszerte hatással lehet az üzleti életre.