A Magyar Külügyi Intézet (MKI) 2024. január 23-án tartotta ,,Új év, régi kihívások? A Nyugat-Balkán 2024-ben” című kerekasztal-beszélgetését, melynek résztvevői Endrődi-Kovács Viktória, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, Teszáry Miklós, a Mathias Corvinus Collegium kutatója, illetve Orosz Anna és Németh Ferenc, az MKI kutatói voltak. A beszélgetést Viola Cintia, az MKI kutatója moderálta.
Az esemény Viola Cintia felvezetésével indult, aki eseménydús évként jellemezte 2023-at a Nyugat-Balkán tekintetében, ugyanakkor megjegyezte, hogy ettől függetlenül alapvető változások nem következtek be a régióban, különösen az Európai Unió (EU) bővítésének kontextusában. Ennek kapcsán Orosz Anna arról beszélt, hogy három új ország, Ukrajna, Moldova és Georgia kapott EU-tagsági perspektívát, így az Unió részéről itt az idő, hogy figyelmét a Nyugat-Balkánra helyezze. Elismerte, hogy a régió országai lassan haladnak az EU kritériumainak teljesítésével, bár ez annak is köszönhető, hogy a feltételek többször kibővültek vagy módosultak az elmúlt 20 évben. Orosz Anna az új növekedési tervre is kitért, kiemelve a projekt gyakorlati végrehajtásának lehetséges buktatóit a térségben. A kutató szerint a Nyugat-Balkán országai közül Bosznia-Hercegovina a legnagyobb kockázatforrás, az etnikai incidensek megsokszorozódtak az elmúlt években, és a Republika Srpska kérdése is rendezetlen.
Endrődi-Kovács Viktória a különböző EU-s csatlakozási stratégiák dilemmájára hívta fel a figyelmet. Meglátása szerint sok probléma felmerülhet a nyugat-balkáni országok „big bang” bővítésével – azaz az államok egyszerre történő csatlakozásával kapcsolatban –, de a kihívások ugyanúgy fennállnak a többlépcsős integráció esetén is. Továbbá a régió országainak egyenlőtlen felkészültsége a csatlakozást illetően szintén próbatételt jelent az EU-integrációjuk szempontjából. Az Európai Unió új nyugat-balkáni növekedési terve kapcsán megemlítette, hogy a cél közelebb hozni a nyugat-balkáni piacot az egységes piachoz, amihez a növekedési tervben előirányzott forrás mindenképpen szükséges, a kérdés, hogy az majd elégnek bizonyul-e. Endrődi-Kovács Viktória a nyugat-balkáni–magyar gazdasági kapcsolatokról is beszélt, kiemelve, hogy Szerbia messze a legfontosabb (kereskedelmi) partner Magyarország számára, főként az energia területén. Ugyanakkor hazánk már nem számít igazán jelentős beruházónak a Balkánon (Németország, Franciaország, Olaszország vannak az elsők között), így praktikus lenne a magyar beruházási támogatások újjáélesztése.
Az EU és a Nyugat-Balkán viszonylatában Teszáry Miklós hangsúlyozta, hogy az Unió adott is és el is vett az elmúlt 20 évben, de hozzátette, hogy 2024 kiemelkedő év lehet az együttműködés szempontjából. A régió országai már 2003 óta várakoznak az EU-s tagságra, melynek köszönhetően egyre nagyobb az elégedetlenség a társadalom körében, s egyre inkább csökken a lakosság csatlakozási vágya. A kutató rámutatott arra is, hogy a választásokat mindig konfliktus övezi ebben a régióban, ezért érdemes lesz figyelni 2024-ben Bosznia-Hercegovinára és Koszovóra egyaránt.
Németh Ferenc a bővítési folyamatban elért előrelépéseket emelte ki, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy annak mértéke még mindig csekély. Kiemelte azonban, hogy 2024-ben számos választás lesz, köztük az EU-ban, az USA-ban és a Nyugat-Balkánon is, melyek befolyásolhatják a bővítési folyamatot. Hazánk egyik prioritása a magyar EU-elnökség során a Nyugat-Balkán EU-integrációja lesz, ám ebben a tekintetben sem lehet túl nagy változást remélni. Az EU-szkepticizmus növekszik a régióban, részben az Unió gyakran változó csatlakozási követelményei, részben pedig és a régió országaiban a reformok hiánya miatt. Németh Ferenc leszögezte, hogy nem várható katonai konfliktus a Nyugat-Balkánon, hiszen az sem gazdaságilag, sem politikailag nem lenne jövedelmező a regionális és nemzetközi szereplőknek.