2023. július 10-én rendezte meg a Magyar Külügyi Intézet (MKI) a „Megtorpanás vagy erőgyűjtés? A kínai gazdaság a zéró COVID politika feloldása után” című nyílt eseményét. A rendezvény meghívottjai Bánhidi Ferenc, a PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport munkatársa és Moldicz Csaba, az MCC Külgazdasági Műhelyének vezetője voltak. A beszélgetést Salát Gergely, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója moderálta.
A beszélgetés a 2010-es évek kínai gazdasági folyamatainak felvázolásával kezdődött. Bánhidi Ferenc elmondta, hogy a 2010 utáni korszak esetében jellemző narratíva a növekedés lelassulásának hangsúlyozása és a piacpárti reformok elakadása, azonban egyoldalú lenne kizárólag ezekre koncentrálni. Bár a 2013. novemberi hatvanpontos reformhatározatban előirányozott cél, a piac meghatározó szerepének kialakítása valóban nem valósult meg teljeskörűen, sok tekintetben – például a hatékony pénz- és tőkepiac létrehozásában, a műszaki fejlődés és az innováció felgyorsítása terén – Kína komoly sikereket könyvelhet el. Mindazonáltal gazdasági fejlettségben – kiváltképpen az egy főre jutó GDP terén – még van hova fejlődnie az országnak.
Moldicz Csaba szintén utalt a közbeszédet domináló narratívára, miszerint Kína a közepes jövedelem csapdájába esett, ami félrevezető lehet, hiszen, mint elmondta, Kínában még mindig vannak tartalékok az extenzív növekedésre. Kiemelte továbbá a kínai gazdaság sajátosságát, miszerint az egyszerre tud az extenzív és az intenzív növekedésre fókuszálni.
A következő kérdés a 2010-es évek vége felé, illetve 2020-ban megjelenő negatív hatások – a COVID-19 járvány kitörése, a még Donald Trump által meghirdetett kereskedelmi háború, illetve az ellenségesebb nemzetközi klíma – kínai gazdaságra gyakorolt hatásait érintette. Bánhidi Ferenc erre reagálva a kettős keringésről, Kína egyik kulcsfontosságú gazdasági irányvonaláról beszélt, mellyel a kereskedelmi háború és a globalizáció új jelenségei által keltett feszültségekhez igyekszik alkalmazkodni. Elmondta, hogy bár Kína továbbra is nyitott akar lenni a világra, de felismerte az ezzel ellentétes folyamatokat – a kereskedelmi háborút és a szankciók megszaporodását –, és nagyobb hangsúlyt fektet a belső piacokra és a teljes értékláncok kiépítésére. Moldicz Csaba megerősítette, hogy a megváltozott nemzetközi helyzethez alkalmazkodva a hangsúly Kínában áttevődött a belső piacokra. Történelmi példák is mutatják, idézte fel, hogy amikor korlátozzák Kína technológiához való hozzáférését, erre azok kifejlesztésével tud reagálni. A nyugati szankciós stratégia tehát megállítani nem tudja, maximum lelassíthatja Kína technológiai fejlődését. Mindkét szakértő hangsúlyozta, hogy a kettős keringés nem jelent egyet a „decoupling”, a kínai és a nyugati gazdaságok szétválásának folyamatával: még ha a rövid távú politikai motivációk miatt kedvezőtlenebb környezetben is vannak a nemzetközi vállalatok, hosszú távon továbbra is a gazdasági érdekek dominálnak.
A gazdasági visszapattanás, amely Kína COVID miatti lezárások utáni újranyitását követően volt megfigyelhető, megtorpanni látszik. Erre reflektálva Moldicz Csaba megjegyezte, hogy bár a külső tényezőket nehéz megváltoztatni, de belső reformok segítségével – például a belső migráció korlátozásának feloldásával – van még tartalék Kínában a gazdaság növekedésére. Ehhez csatlakozva Bánhidi Ferenc szintén kiemelte a hukou-rendszer, azaz a háztartási regisztrációs rendszer eltörlésében rejlő gazdasági potenciált, amely javíthatna az ingatlanpiacon uralkodó hatalmas túlkínálaton. Hozzátette azonban, hogy ez olyan többletkiadást jelentene a városok számára, amelyre jelenleg nincs elég forrás. Az ingatlanpiaci buborékkal kapcsolatban Moldicz Csaba azon a véleményen volt, hogy az nem fog kipukkanni, mivel általánosságban kijelenthető, hogy állami vállalatok tartoznak az államnak, így tehát belső adósságról beszélhetünk, amely Kínában inkább gazdaságpolitikai, hatékonyságmérő eszköz, semmint klasszikus közgazdasági értelemben vett adósság.
A kínai gazdaság növekedési pályája kitart 2035-ig Bánhidi Ferenc szerint, mivel számos technológiai áttörést értek már el, melyek széles körű felhasználása és ezáltal pozitív makrogazdasági hatása még nem érvényesül. A népesség regisztrációs rendszerének reformja, illetve a magángazdaság helyzetének rendezése további komoly növekedésösztönző intézkedések lehetnek. Moldicz Csaba szintén tarthatónak ítélte a 4-5%-os növekedést a jövőre nézve, és az innovációkon túl a klasszikus tartalékok szerepét is kiemelte, melyek segíthetik az extenzív növekedést.
A beszélgetés után a résztvevők számos, a közönség részéről érkezett kérdésre is válaszoltak.
Képek forrása: Magyar Külügyi Intézet (MKI)