A Magyar Külügyi Intézet (MKI) 2025. május 9-én „Georgia’s place in Europe and Eurasia” címmel rendezett angol nyelvű kerekasztal beszélgetést. A rendezvényen szakértőként vett részt László András, Európai Parlamenti képviselő és kormánybiztos, Revaz Gachechiladze, az Ivane Javakhishvili Tbilisi State University profeszora, valamint Kránitz Péter Pál, az MKI vezető kutatója. Az eseményt Seremet Sándor, az MKI vezető kutatója moderálta.
Revaz Gachechiladze a beszélgetés kezdetén rámutatott Grúzia határszerepére Európa és Ázsia között. Elmondása szerint a grúzok mindig is közelebb érezték magukat Európához, különösen az 1918-ban elnyert függetlenségük óta. Grúziára még a Szovjetunió idején is másképp tekintettek, mint a többi tagországra. A grúz lakosság többsége Európához szeretne tartozni, és az ország Európa részévé fog válni, még ha a jelenlegi feszült viszonyok miatt erre nem a következő évtizedben kerül is sor.
Csatlakozva Revaz Gachechiladze szavaihoz, László András az EU és Grúzia kapcsolatáról fogalmazott meg gondolatokat – amely kapcsolat szerinte nem Grúzia kezében van. Kiemelte, hogy az ukrajnai háború előnyös Grúzia számára abban az értelemben, hogy most ismét lehet beszélni új tagok csatlakozásáról, de átok is, mert az elvárás az, hogy Grúzia teljes mértékben igazodjon az Európai Unió „külpolitikájához”, pedig egy ország külpolitikája nemzeti hatáskörbe tartozik. Az EU az elmúlt években nyomást gyakorolt Grúziára, Magyarországra és más országokra anélkül, hogy lett volna stratégiai elképzelése a jelenlegi geopolitikai helyzet kezelésére, ami általános bizonytalanságot okoz. Megközelítése ideológiai, és nem érdekalapú, amitől el kell mozdulnunk.
Kránitz Péter Pál az EU Grúzia iránti hozzáállását elemezte. Az európai vezetők korábban támogatták az ország EU-csatlakozását, és a 2008-as NATO-csúcstalálkozón kijelentették, hogy Grúzia a NATO tagja lesz. Mi változott azóta? Az, hogy Grúzia nem vett részt az EU számos kezdeményezésében – például nem vezetett be szankciókat Oroszországgal szemben az ukrajnai háború kitörése után, bár az EU-nak segített fenntartani sajátjait. Oroszország Grúzia legnagyobb szomszédja, ráadásul egy olyan nukleáris hatalom, amellyel feszült múltra tekint vissza, így nem érdeke a feszültségek eszkalálódása. Ugyanakkor a Grúz Álom-kormány nem „oroszbarát” – nincs diplomáciai kapcsolata az orosz vezetéssel, és az Oroszországgal való kompromisszumkötés (például Abházia kérdéseben) tabu. Ezért nem csatlakozik például a BRICS-hez vagy hasonló szervezetekhez, mivel ez bizonyos fokú megalkuvást jelentene.
Mind ő, mind Revaz Gachechiladze megjegyezte, hogy a Nyugattal való kapcsolatok megváltozását a volt amerikai elnök, Joe Biden által vezetett kulturális forradalom is ösztönözte, aki külpolitikájában kifejezetten a neoliberális értékeket támogatta. Grúzia a keresztény világ legkonzervatívabb társadalma, amely nagyra becsüli a hagyományos értékeket, ezért ezt a szemléletváltást nem fogadták örömmel. Bár Grúzia bővíteni szeretné kapcsolatait, nem akarja, hogy mások ráerőltessék saját ideológiájukat. László András megjegyezte, hogy a külföldi beavatkozás mindig a „polgári szerepvállalásról” szól, és megkérdőjelezte az úgynevezett „választási megfigyelők” jelentéseinek megbízhatóságát. Bár a valódi civil társadalmi szervezetek fontosak, megfelelő ellenőrzésre van szükség annak biztosítására, hogy ezek ne váljanak a külföldi befolyás eszközeivé.