Orosz Anna szerint az elmúlt hónapokban nagyon viharos időszaknak lehettünk tanúi, melyet a régióban és az EU-ban tartott választások is részben befolyásoltak. Ezzel párhuzamosan a szövetségi rendszerek és kommunikációs csatornák merevsége és rugalmatlansága tapasztalható. Stefan Bošković rámutatott, hogy az elmúlt hat hónap egyértelműen az instabilitás növekedését hozta. Ez részben a Belgrád–Pristina-párbeszéd romlásának és a bosznia-hercegovinai belpolitikai feszültségeknek az eredménye. A berögzült álláspontok és a felek közötti rendkívül alacsony szintű bizalom miatt egyre nehezebbé válik a nézőpontok közelítése, mely különösen igaz a Szerbtöbbségű Önkormányzatok Szövetségének létrehozása és az észak-koszovói régió törékeny helyzete esetében. Bosznia-Hercegovina pedig még mindig az 1995-ben konzerválódott politikai törésvonalak áldozata. Általánosan elmondható, hogy az érintett felek minden esetben taktikus módon viselkednek.

Ezt követően a moderátor arra irányuló kérdéssel folytatta, hogy a régió az utóbbi időben elég figyelmet kapott-e a nemzetközi közösségtől, nevezetesen az Európai Uniótól. Stefan Bošković szerint az olyan megjelenő geopolitikai kihívások, mint az ukrajnai és az izraeli háború némileg elterelték a figyelmet a Nyugat-Balkánról, ahol még mindig a délszláv háborúk által tematizált identitáspolitika az egyik fő kihívás. Orosz Anna szerint éppen a fókuszvesztés miatt a nyugati szereplők a térség államaival szemben a „rendezzétek el a problémáitokat” hozzáállást veszik fel.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy Szerbiának van-e elég mozgástere a jelenlegi hatalmi dinamikában, Bošković kiemelte Szerbia multivektorális külpolitikai ambícióit. Bár politikailag egyelőre nem széleskörűen, de katonai értelemben nagyon ígéretes a Belgrád és Washington közötti kapcsolatok fejlődése, ugyanakkor Szerbia nem akarja csökkenteni a Kínával és Oroszországgal való kapcsolatait sem. Orosz Anna szerint a pragmatikus cselekvés és a hangzatos retorika között aszimmetrikus viszony áll fenn.

Azon felvetésre, hogy EU, az USA és a keleti partnerek milyen megítéléssel jelennek meg a szerb társadalomban, Stefan Bošković azt válaszolta, hogy a ’90-es évek tapasztalatai még mindig érvényesek, különösen, ami az Egyesült Államokat illeti. Orosz Anna azt a kritikát fogalmazta meg, hogy az EU viszonylag láthatatlan marad a Nyugat-Balkánon, így a közösség régióbeli tevékenységének a megítélése igen ambivalens. A feltörekvő közel-keleti partnerek megerősödése is szóba került, egyelőre mindkét panelista viszonylag szkeptikusnak bizonyult ezen aktorok relevanciáját illetően.

A közelgő magyar EU elnökség kapcsán Orosz Anna elmondta, hogy bár a programról egyelőre nem sok információ áll rendelkezésre, az biztos, hogy a nyugat-balkáni bővítés kiemelt prioritás lesz, és az eddig uralkodó Ukrajna-központú külpolitikai megközelítés némileg háttérbe szorulhat. Stefan Bošković némileg ellenkezően úgy vélte, hogy a lényeget tekintve ennek ellenére kevés változás fog történni. Meglátása szerint továbbra is a fokozatos integráció koncepciója fog érvényesülni, és az EU egyre több házi feladatot fog adni a Nyugat-Balkánnak.