A Külügyi és Külgazdasági Intézetben (KKI) február 19-én az „Egy hatékonyabb európai külpolitika felé? – A minősített többségi szavazásról és az Európai Biztonsági Tanácsról szóló javaslatok értékelése” című tanulmányt mutatták be annak szerzői, akik többek között az európai kül- és biztonságpolitikát (KKBP) illető legnagyobb kihívásokról, az EU-s külpolitika hatékonyságát befolyásoló lényeges globális politikai környezet megváltozásáról, valamint az EU-n belüli tagállami dinamikákról értekeztek.
Varga Gergely, a KKI vezető kutatója a rendezvény elején kiemelte, az EU KKBP-jának egyik legnagyobb pozitívuma, hogy az a benne lévő tagállamok összességének ereje miatt erőmultiplikátorként hat, továbbá az Unió szankciós politikája is hatékonyan működik. Ugyanakkor hiányzik az EU külpolitikájából a megfelelő stratégiai átgondoltság, illetve adott esetben nincsenek meg az adekvát konzultációs mechanizmusok a tagállamok között. Varga úgy látta, az utóbbi néhány évben mind az „EU barátai”, mind az „EU ellenfelei” körében olyan fejlemények történtek, amelyek kedvezőtlenek az Unió számára. Előbbinél kiemelte, hogy az Egyesült Államok esetében tapasztalható Ázsia felé történő geopolitikai hangsúlyeltolódás nem az EU-nak kedvező módon alakult, utóbbinál pedig az Oroszország és Kína által jelentett fenyegetéseket említette meg. A vezető kutató véleménye szerint új intézmények – így például az Európai Biztonsági Tanács – létrehozása helyett inkább a képességfejlesztésre kellene fókuszálni.
A tanulmány egy másik szerzője, Csiki Varga Tamás szerint az EU KKBP-jának legnagyobb előnye, hogy létezik – biztosított egy fórum az EU27/28-aknak, hogy konzultáljanak egymással –, viszont a legnagyobb hátránya az, hogy milyen formában létezik: a végső határozatok sokszor csak a legkisebb közös nevező elvén születnek. A Stratégiai Védelmi Kutatóintézet (SVKI) tudományos munkatársa úgy látta, hogy az EU-t körülvevő globális környezet alapvetőn 2008-2009 tájékán változott meg: a gazdasági világválság kitörése, a grúz–orosz háború és valamivel később az arab tavasz kitörése lényegében megváltoztatta az EU cselekvési környezetét. Csiki meglátása szerint az egyes EU-s országok eltérően gondolkoznak az európai külpolitika jövőbeli irányáról: az „európai szuverenitás” a német felfogást tükrözi, amely inkább befelé mélyítő, a közös cselekvést előtérbe helyező, inkluzív fogalmat takar, míg a „stratégiai autonómia” alapvetően francia eredetű, amely kifelé irányuló, és a műveleti képességek fejlesztéséről, és a kapacitások bevethetőségéről szól. Az előadó úgy vélte, új intézmények létrehozása előtt inkább az Európai Védelmi Uniót kellene véglegesíteni. A „nemzeti érdek – közösségi érdek” külpolitikai dilemma kapcsán Csiki úgy értékelt, hogy az egyes tagállamoknak a pusztán tranzakcionalista és a teljesen szolidáris külpolitika spektrumán kell megtalálni a helyes egyensúlyt, jóllehet az EU által biztosított keretek között a tisztán tranzakcionalista modell előbb-utóbb önmaga akadályává válhat.
Etl Alex, az SVKI tudományos segédmunkatársa szintén úgy látta, hogy az EU KKBP-jának legnagyobb pozitívuma, hogy konzultációs fórumot biztosított a tagállamok képviselőinek, ugyanakkor a közös fenyegetettségpercepció hiánya komoly gátja a sikeres közös fellépésnek. Az EU meghatározó vezetői által az utóbbi időben tett nyilatkozatok, melyek szerint az EU-nak több hard powert kellene birtokolnia, véleménye szerint annak a következménye, hogy az EU rendre vesztesen jött ki az utóbbi pár év lényeges konfliktusaiból, hiszen nem tudta azonosítani és megvédeni érdekeit. Az EU-s külpolitikai döntések minősített többségi szavazási rendszerének bevezetéséről szóló vitában ismertette az Európai Bizottság álláspontját, mely három terület érint: uniós álláspontok kialakítása az emberi jogokkal kapcsolatban a többoldalú fórumokon; az uniós szankciórendszerek elfogadása és módosítása; illetve a közös kül- és védelempolitika polgári missziói. Etl álláspontja szerint a minősített többségi szavazási rendszer aránytalanul a nagy tagállamoknak kedvez, a kis államok kompenzációját ennélfogva valamilyen módon létre kellene hozni, annak érdekében, hogy támogassanak egy ilyen kezdeményezést.
A rendezvényt Molnár Tamás Levente, a KKI kutatója moderálta.