A Magyar Külügyi Intézet (MKI) ,,Beigazolódott Közép-Európa álláspontja a bevándorlásról? Migrációs paradigmaváltás az EU-ban” címmel tartott kerekasztal-beszélgetést 2024. október 21-én.
A beszélgetés apropóján bemutatásra került az MKI új kézikönyve, a Shaping the Future of Europe – Hungary’s Vision for the 2024 Presidency, mely a magyar uniós elnökség prioritásai mentén mutatja be Európa aktuális kihívásait. A kézikönyvet elsősorban a magyarul nem tudó, de a magyar uniós elnökség iránt érdeklődő közönségnek szánjuk, akik a 2024 második felében tartó elnökségi időszak fő prioritásaival ismerkedhetnek meg az Intézet jelenlegi és volt munkatársai által megírt fejezetekben. Gladden Pappin, az Intézet elnökének köszöntő írását követően hét fejezet következik a szakpolitikai fókuszpontokról, mint a versenyképesség, a védelempolitika, bővítéspolitika, vagy a migráció.
Az eseményt Vass Ágnes kutatási igazgató moderálta, annak résztvevői pedig Párducz Árpád, a Migrációkutató Intézet kutatója, valamint Orosz Anna és Stefán Csaba, a Magyar Külügyi Intézet kutatói voltak.
A téma az előző heti uniós csúccsal is kapcsolatban állt, melyen hangsúlyos pontként szerepelt a migráció. Párducz Árpád elmondta, a migrációs probléma folyamatos Európában a 2015-ös migrációs válság óta. Az EU-nak összeurópai cselekvési tervet kell létrehoznia ennek megoldására, mert egyes országok nem képesek átfogóan kezelni a helyzetet. Stefán Csaba hozzátette, hogy mostanra átléptünk egy olyan ingerküszöböt, ami paradigmaváltáshoz vezetett. Az EU-ban elfogadott migrációs paktumot pont a paradigmaváltás küszöbén fogadták el, ami miatt azóta már több ország – így Magyarország és Lengyelország – is jelezte, hogy nem elégedett vele. Orosz Anna az albán dimenzió kapcsán úgy fogalmazott, hogy „az olasz-albán menekültügyi megállapodás inkább a bilaterális problémamegoldás előtérbe helyezését mutatja, mintsem az uniós szintű kezelést”.
Szó esett az EU migrációs megállapodásairól Tunéziával, Egyiptommal, valamint Szudánnal, mely kapuőr államok kulcsfontosságúak lehetnek a menedékkérők feltartóztatásában, valamint otthon tartásában. A szakértők egyetértettek abban, hogy a migrációt leghatékonyabban csökkentő módszer az, amely még az EU területére lépés előtt feltartóztatja a migránsokat.
A beszélgetésben külön kitértek a közép-európai államokra, akik bár nyitottak a közös uniós problémamegoldásra, van egy fontos törésvonal köztük, és a mediterrán országok között. Míg előbbiek a külső határok védelmét helyeznék előtérbe, addig az utóbbiak a menedékkérők közösségi szintű elosztását szorgalmaznák, mely a migrációs paktumba is bekerült. A kettő álláspont között kompromisszumot találni pedig nem egyszerű, noha a rugalmasabb szabályozás segíthet.
Az EP-választás, illetve egyes nemzeti választások kapcsán is kirajzolódik, hogy a migráció egyre jelentősebb kampánytémává, a migrációellenesség mellett pedig biztonságpolitikai kérdéssé is válik. Sok ország vezetése ma már a magyar kormány 2015-ös, azóta lényegében változatlan programját hangoztatja. Magyarország a különböző politikai alternatívák beemelésével uniós elnöksége folyamán segítheti ezeket az államokat, új eseti koalíciókat is létrehozva. Ennek főbb elemei a migráció külső dimenzióira koncentrálnak: a határvédelem megerősítésére, illetve az uniós határokon kívüli menedékkérelmi központok felállítására. Ebben a balkáni országok is segíthetnek, az albán-olasz egyezményen kívül szóba jött már Koszovó, valamint Szerbia is, mint menedékkérőket ideiglenesen elhelyező országok, bár Orosz Anna szerint a megoldásban – többek között belpolitikai okok miatt – nincs kifejezetten nagy potenciál.
Elhangzott, hogy Németországban az igazán csak a 2000-es években dominánssá váló Willkommenskultur megbukott, a gyengélkedő koalíciós kormány pedig a teljes német határon határellenőrzést vezetett be. A radikális pártok erősödésével a mérsékeltek is rájöttek, hogy a befogadási kultúra, melyet a demográfiai válság és munkaerőhiány kezelésére tartottak fenn, politikailag tarthatatlanná vált.
A magyar-szerb-szlovák migrációs csúcs apropóján szó esett még a térség migrációs problémáiról. Szerbiát 2015-ben érte el a migrációs válság, Magyarország azóta támogatja az országot rendőri együttműködés keretében, illetve Ausztriával közösen saját fórumot is működtetnek az illegális migráció kezelésére. Ennek is köszönhetően a migrációs útvonalak az országból áttevődtek Bosznia-Hercegovina felé. Szerbiának emiatt érdeke az EU külső határai védelmének megerősítése. Horvátország a Bosznián keresztül érkező migrációs tranzitforgalom erősödése miatt viszont leterheltté vált, a horvátok ugyanakkor Szlovéniával és Olaszországgal létesítettek rendőri-titkosszolgálati együttműködést, melynek célja a helyzet kezelése.