Tíz évvel ezelőtt indult útnak a kínai nagystratégia, az Övezet és út kezdeményezés (Belt and Road Initiative, BRI). Ennek apropóján rendezett kerekasztalbeszélgetést a Magyar Külügyi Intézet (MKI) szeptember 26-án, vezető Kína-szakértők részvételével. Az esemény résztvevői Kusai Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, Friedmann Viktor, a Budapesti Metropol Egyetem nemzetközi tanszékének vezetője, illetve Eszterhai Viktor, az MKI kutatási igazgatóhelyettese voltak. A beszélgetést Salát Gergely, az intézet vezető kutatója moderálta.
A beszélgetés az Övezet és út meghatározásának kísérletével indult: nevezhetjük-e stratégiának a kezdeményezést, vagy inkább a kínai külpolitika védjegyét, esetleg hatalomtechnikai módszert rejt? A szakértők egyetértettek abban, hogy az elmúlt tíz év alatt a kezdeményezés fokozatosan ért stratégiává, de eredetileg vízióként, belpolitikai szlogenként indult. Ebből adódott a következő kérdés, hogy konkrétan mely kínai részvétellel készült, külföldi projektek valósultak meg az Övezet és út kezdeményezés keretein belül. „Nehéz, hiszen bármire rá lehet húzni a BRI jelzőt” – mondta Friedmann Viktor, hozzátéve, hogy a kezdeményezés Délkelet-Ázsiában lett igazán sikeres, ott jöttek létre komoly infrastrukturális beruházások. Eszterhai Viktor hozzátette: a kínai kezdeményezés ott ért el eredményeket, ahol alternatívát kínál a nyugati forrásoknak.
A Nyugat, illetve Kína közötti konfliktus a beszélgetés központi témája volt. Kusai Sándor szerint az Övezet és út kezdeményezés célja, hogy „ne vezessen minden út Rómába, legyenek utak, melyek Pekingbe is vezetnek”. Ebből pedig következett a kérdés, hogy nyújthat-e igazságosabb modellt Kína a jelenlegi rendszernél, vagy valójában csak a klasszikus „centrum-félperiféria-periféria” relációban próbálja áthelyezni Kína oldalára a világgazdaság súlypontját. Eszterhai Viktor szerint az Övezet és út koncepció lényege, hogy mindkét fél nyerjen az együttműködéssel, nem mindegy viszont, hogy melyik fél mekkorát nyer. Ezzel kapcsolatban Kusai Sándor elmondta, az elmúlt évszázad realitása, hogy a nemzetközi rendszer centrumra és perifériákra bomlik, utópisztikus nézet, hogy ennek akár Kína, akár más szereplő alternatívát nyújtson.
Hol van a helye, szerepe ebben a rendszerben Magyarországnak? Lehetőséget vagy kihívást rejt a most kialakuló, többpólusú világrend? Eszterhai Viktor szerint nem szabad túlértékelni az Övezet és út kezdeményezés nyújtotta lehetőségeket, Magyarországnak plusz forrásként kell tekintenie rá. „Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy mekkora tere van egy országnak a külpolitikai lavírozásban, illetve ismerni kell, hogy mekkora a költsége annak, ha egyes kapuk ennek következtében bezárulnak” – reagált Friedmann Viktor, aláhúzva a nagyhatalmak megversenyeztetésében rejlő veszélyeket. Magyarország helyzetére reagálva Kusai Sándor elmondta: bár az átalakuló világrendben szűkül a magyar mozgástér, hiba volna eldobni a kínai kapcsolatokat. Az elmúlt időszakban például Finnország, Szingapúr vállalakozott nagyhatalmi blokkok közötti közvetítő szerepre, sikerrel kihasználva az ebben kínálkozó lehetőségeket.