A Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) 2021. november 16-án tartott online kerekasztal beszélgetést Kína és az USA befolyásáról a latin-amerikai térségben. Az eseményen Lehoczki Bernadett (a Budapesti Corvinus Egyetem docense), Vogel Dávid (az Óbudai Egyetem vezető kutatója) és Eszterhai Viktor (a KKI vezető kutatója) vettek részt, a beszélgetést pedig Soltész Béla (a KKI vezető kutatója) moderálta.
Lehoczki Bernadett a témát a latin-amerikai országok szemszögéből közelítette meg. Bemutatta, hogy a latin-amerikai országokra, mint félperifériára érdemes tekinteni a globális világrend tekintetében. Jelentőségük többek között abban áll, hogy részben a bennük végbement reformok kettős eredményei vezettek a liberális nemzetközi rend válságához. Ebben szerepe volt annak, hogy az USA elfordult a saját maga által teremtett multilaterális keretektől. A térség országait mindig is érzékenyen érintette nemzeti szuverenitásuk korlátozása, ezt a helyzetet tudatosan ragadja meg Kína, amely gazdasági kapcsolataiban nem támaszt politikai feltételeket. A latin-amerikai országok soha nem ágyazódtak bele annyira a liberális oldalba, hogy ne jelentsen számukra dilemmát, hogy ma, a liberális—autoriter rendszerek között kialakult törésvonal melyik oldalán foglaljanak helyet. A régió számos országának ma már nem az USA, hanem Kína az elsődleges kereskedelmi partnere, amely új szereplő a térségben és a nyugati modelltől eltérő módon érte el gazdasági sikerit. Hitelezőként és befektetőként is segíti őket, miközben erősebb tárgyalási pozíciót biztosít számukra a nemzetközi színtéren. Bár a latin-amerikai országok földrajzi elhelyezkedésük miatt nem tudnak elszakadni az USA-tól és kulturálisan is a nyugati civilizációhoz kötődnek, gazdaságilag identitásuk inkább a fejlődő-feltörekvő országok felé tolódik.
Eszterhai Viktor elemzésében a kínai szempontokat mutatta be. Kína számára akkor nőtt meg Latin-Amerika jelentősége, amikor saját erőforrásai kezdtek kifogyni a 90-es évek végén, és új behozatali forrásokat kellett keresnie. A régióval a 2000-es években lendültek fel kapcsolatai, amihez hozzájárult, hogy nem kiszorította, hanem kiegészítette a korábbi nyugati jelenlétet, amivel segítette az országok kereskedelmi-gazdasági diverzifikációját. Az együttműködést segítik a nemzetközi politikai szempontok is, hiszen Kína a fejlődő országok vezetőjeként kívánja átalakítani a nemzetközi rendet. A térség és Kína kapcsolatai a 2008-as pénzügyi válság utáni időszakban érték el csúcsukat, amikor Kína intenzívebb befektetéseket kezdeményezett a számára érdekelt szektorokban. Azonban a válság utáni mentőcsomag kifutásával Kína elkezdte gazdaságát egy új növekedési pálya felé terelni, vagyis a latin-amerikai nyersanyagokra kevésbé szorul rá, amellett, hogy magasabb hozzáadott értékű termékeivel versenytársként is megjelenik a régióban. Az USA—Kína között az utóbbi években kibontakozó kereskedelmi háború azonban újabb löketet adott ahhoz, hogy Kína a térségben tovább erősítse pozícióit. Ráadásul a Covid-19 világjárvány kapcsán kiderült a térségbeli országok számára, hogy Kína segítsége nélkül tehetetlenek. Kína próbálja a konnektivitást kiépíteni a régióban, amivel fokozatosan aláássa az USA korábbi regionális szerepét.
Vogel Dávid a latin-amerikai térség biztonságpolitikai relevanciáiról beszélt, hangsúlyozva, hogy a térséget nem lehet egységesen kezelni. Előadásában a migrációt, a kábítószer-csempészetet, a nemzetközi szervezett bűnözést és terrorizmust említette, mint legfontosabb biztonságpolitikai aspektusokat. Kína abból a szempontból könnyebb helyzetben van, hogy földrajzi elhelyezkedéséből kifolyólag neki a migrációval és a kábítószer-csempészettel nem kell foglalkoznia, de a nemzetközi szervezett bűnözés és terrorizmus elleni fellépésben igyekszik együttműködni a térség országaival. További biztonságpolitikai dilemmákat jelentenek a Brazília—Paraguay—Argentína és a Peru—Chile—Bolívia hármas határok, a Venezuela és Kolumbia közötti feszültségek és a latin-amerikai tüntetéshullámok. Kína szempontjából az is lényeges a térségben, hogy kilenc latin-amerikai ország Tajvant ismeri el. Ez a szám a közeljövőben bizonyára tovább fog csökkenni, ami további befektetési lehetőségeket jelenthet majd Kína számára a régióban.
A panelbeszélgetés végén több kérdés is felmerült többek között Brazíliával, a kínai maszk- és vakcina-diplomáciával, az USA-nak a térségből való visszahúzódásával, a venezuelai válsággal és Kubával kapcsolatban.
A teljes felvételt az alábbi linken vagy YouTube-csatornánkon érhetik el!
JTNDaWZyYW1lJTIwd2lkdGglM0QlMjIxMDAlMjUlMjIlMjBoZWlnaHQlM0QlMjI0NTAlMjIlMjBzcmMlM0QlMjJodHRwcyUzQSUyRiUyRnd3dy55b3V0dWJlLmNvbSUyRmVtYmVkJTJGSjJBc3IyUjZCRHMlMjIlMjB0aXRsZSUzRCUyMllvdVR1YmUlMjB2aWRlbyUyMHBsYXllciUyMiUyMGZyYW1lYm9yZGVyJTNEJTIyMCUyMiUyMGFsbG93JTNEJTIyYWNjZWxlcm9tZXRlciUzQiUyMGF1dG9wbGF5JTNCJTIwY2xpcGJvYXJkLXdyaXRlJTNCJTIwZW5jcnlwdGVkLW1lZGlhJTNCJTIwZ3lyb3Njb3BlJTNCJTIwcGljdHVyZS1pbi1waWN0dXJlJTIyJTIwYWxsb3dmdWxsc2NyZWVuJTNFJTNDJTJGaWZyYW1lJTNF