A Magyar Külügyi Intézet (MKI) 2025. január 16-án „A Monroe-elv újjáélesztése? Trump geopolitikai ambíciói a nyugati féltekén” címmel rendezett kerekasztal beszélgetést. A rendezvényen szakértőként vett részt Baranyi Tamás, az MKI stratégiai igazgatója, Demkó Attila, a Stratégiai Jövők Program vezetője a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetében, valamint Reile Zsolt, az MKI vezető kutatója. Az eseményt Kakuk Lilla, elnöki tanácsadó moderálta.
A beszélgetés első felében a szakértők Donald Trump közelmúltban tett kijelentéseinek realitását és geopolitikai implikációit elemezték, elsősorban Grönland és a Panama-csatorna vonatkozásában. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a leendő amerikai elnök kijelentéseinek a legtöbb esetben jelentős eleme a republikánus szavazók megszólítása, akiknek nagy része már igényli a Donald Trumptól megszokott, kissé extravagáns megnyilvánulásokat, ugyanakkor a megválasztott elnök kijelentései minden esetben bizonyos mértékben utalnak a valós szándékaira is.
Demkó Attila úgy vélte, hogy míg Kanada Trump által előrevetített esetleges csatlakozása az Egyesült Államokhoz inkább a szavazóknak szóló “politikai nagyotmondás”, Grönland és az Északi sarkvidék valóban a nagyhatalmak geopolitikai érdeklődésének célkeresztjében van, és az USA számára egyértelműen egy ki nem mondott érdekszférának tekinthető.
A Panama-csatorna helyzetét illetően Reile Zsolt rámutatott a csatorna rendkívüli jelentőségére az Egyesült Államok kereskedelmi infrastruktúrájában, kiemelve, hogy kiépítésében játszott nagy szerepe okán az USA “darlingjának”, önmagához tartozónak érzi azt. Mindezt figyelembe véve érthetően aggasztja a kínai jelenlét, amely, bár egyelőre jelentősen kisebb az amerikainál, a közelmúltban egyre növekvő tendenciát mutat.
Baranyi Tamás felidézett egy korábbi MKI-eseményen elhangzott gondolatot, amely szerint Trump második elnöki ciklusa során a nyugati féltekén már eleve meglévő nyersanyagforrások Egyesült Államok számára való biztosítására fog nagy hangsúlyt fektetni. Egyúttal felhívta a figyelmet, hogy a nyugati világ hajlamos “rózsaszín papírba csomagolva” értelmezni az USA érdekszféra-építését, hiszen az Egyesült Államok narratívájában rendkívül hatékonyan össze tudja azt egyeztetni a sokszor hangoztatott népszuverenitás elvével.
A beszélgetés zárásaként a szakértők kitértek Európa helyzetére, egyhangúan kiemelve, hogy a kontinensnek jelentős változásokra van szüksége, ha komolyan vehető geopolitikai szereplő kíván lenni, nem csupán a nagyhatalmak, de a világ többi része szemében is. Az európai politikai elit reménye ellenére mára világosan látszik, hogy Donald Trump nem egy múló jelenség, hanem egy növekvő tendenciát jelez az amerikai társadalomban, így, ha Európa lépést szeretne tartani a legnagyobb szövetségesével, magának is le kell vonnia a szükséges tanulságokat.