2023. április 13-án került megrendezésre „A jacksoni tradíció az amerikai külpolitikában és a Trump elnökség” című kerekasztalbeszélgetés, melyen Baranyi Tamás Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgatóhelyettese és Csizmazia Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Amerika Kutatóintézetének tudományos munkatársa, mint meghívott szakértők, valamint Stepper Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet programvezetője és vezető kutatója, mint moderátor volt jelen. Az eseményen a meghívott vendégek arra a kérdésre keresték a választ, hogy a trumpi külpolitikában megjelentek-e a jacksoni tradíció jelei, illetve, ha igen, milyen formában.
A beszélgetés kezdetén mind Baranyi Tamás, mind Csizmazia Gábor a kérdés elméleti hátterét vette górcső alá. Előbbi kiemelte, hogy aktív politikusokat és azok tevékenységeit sokkal célszerűbb korábban élt személyekhez - mintsem elméletekhez hasonlítani, hiszen senkiről nem mondható el, hogy egy adott elmélet minden részletének maximálisan megfelelne.
Rátérve Andrew Jackson személyére Baranyi Tamás hangsúlyozta, hogy az USA első „nyugati” születésű elnökéről beszélhetünk, aki a kisemberek képviselőjeként tekintett saját magára. Ezt bizonyította, hogy regnálása során ezen réteg védelmében az elnökök közül elsőként alkalmazott stratégiai vétót. Külpolitikájában fontos elemet képzett a nagyfokú izolacionizmus, azonban fenntartotta, hogy szükség esetén kész az erő alkalmazására is. Az USA 7. elnökével kapcsolatban Csizmazia Gábor hozzátette, hogy egy kettős megítélésű politikusról beszélünk, mivel Jackson nagyban hozzájárult az őslakók relokációjához. Ez a megítélés hasonló volt Trump esetében is, azonban az NKE tudományos munkatársa kiemelte az USA 7. és 45. elnökének emberi karaktere kapcsán, hogy két teljesen különböző származású, múltú és stílusú emberről van szó.
A beszélgetés következő szakaszában azt vizsgálták a szakértők, hogy kiindulva Trump populizmusából, illetve a „pénzemberekkel” való küzdelméből, valóban megvalósulhatott-e a jacksoni külpolitika 2017 és 2021 között. Trump izolacionizmusáról mindkét kutató hasonlóan vélekedett. Kiindulási alapnak tekintették, hogy a 20. század első harmada óta nem engedheti meg magának az Egyesült Államok, hogy ezt az irányvonalat kövesse, ennek következtében pedig a trumpi külpolitika sem sorolható tisztán ebbe a kategóriába. Azonban a szabadkereskedelem és nemzetközi szervezetek bizonyos szintű démonizálása által sikerült megszólítani azt a társadalmi réteget, amely a jacksoni kisembernek feleltethető meg. Konklúzióként elhangzott, hogy ugyan nem minden elemében, de a Trump által folytatott külpolitikára valamilyen mértékben illik a jacksoni jelző. Azonban mivel a Biden kormányzat sok mindent átvett az őt megelőző vezetéstől, bizonyos fokig rájuk is jellemző ez a megközelítés.
Utolsó témaként azt vitatták meg a felek, hogy az európaiak miként fogadták a trumpi külpolitikát. Itt említésre került, hogy Európa relevanciája leértékelődött az Egyesült Államok szemében, és hogy a trumpi megközelítéssel kevés európai állam járt jól. Csizmazia Gábor továbbá hozzátette, hogy az átlag európai és amerikai – annak ellenére, hogy egy érdek és értékközösségről beszélhetünk – nagyon sok kérdésben nem ért egyet. A jacksoni külpolitika pedig ezt az egyet nem értéstd tovább erősíti, mivel ez a felfogás az egyszerű amerikai emberre épít, akiket Európa nem ért meg.
Képek: Magyar Külügyi Intézet (MKI)