1. Története során először a Volkswagen bezárni kényszerül egyik németországi gyárát
A hónap elején a német autóipari óriás Volkswagen bejelentette, hogy a vállalat 87 éves történetében először fontolgatja egyik üzemének bezárását az országban. Nemrégiben a vállalat azt is bejelentette, hogy leállítja a termelést egyik kínai üzemében. A vállalat nyilvánvalóan komoly problémákkal küzd. Mindez nem meglepő azok számára, akik az ukrajnai háború 2022. februári kezdete óta figyelemmel kísérik a németországi makrogazdaság képét. A háborúra válaszul ugyanis a német kormány határozott kötelezettségeket vállalt Oroszország szankcionálására.
2. Európa kulcsproblémája, hogy elveszítette a hozzáférést az olcsó energiához
Németország számára a problémát az jelenti, hogy Oroszország Németország számára a nyersanyagok egyik fő szállítója volt, különösen az energia – olaj és földgáz – formájában. Már hetekkel a szankciók bevezetése után világossá vált, hogy azok óriási károkat fognak okozni a német gazdaságnak. Az európai földgázra vonatkozó határidős ügyletek, amelyek előrejelzik a földgáz árát, a háború előtti megawattóránkénti 70 euró körüli összegről 2022 nyarára 335 euróig is felemelkedtek. A határidős árak azóta csökkentek – az ilyen piacok volatilitása miatt rendszerint túlfutnak -, de a jelzés, amelyet küldtek, egyértelmű: a háború és a szankciók után az energiaárak Európában a jövőben nagyon magasak lesznek. A határidős piacok helyesen jósoltak. 2021 óta az európai vállalkozások számára az adók és támogatások után a villamos energia ára 125%-kal emelkedett – nagyobb mértékben, mint a háztartási árak, amelyek körülbelül 50%-kal nőttek. Miközben a határidős árak csökkentek, a villamosenergia-árak magasak maradtak, és nem mutatják a csökkenés jeleit. Márpedig maguk a villamosenergia-árak számítanak, nem a határidős árak, mivel ezek azok a tényleges árak, amelyeket a vállalkozások fizetnek.
3. A magas energiaárak magasabb bérköltségekhez vezetnek Európában, miközben a versenytársak költségei esnek
Nem ez az egyetlen csapás ugyanakkor, amelyet a szankciók okozta energiaválság az európai gazdaságra mért. A magasabb háztartási számlák inflációhoz vezettek, ami azt eredményezte, hogy a munkavállalók magasabb béreket követeltek, hogy meg tudjanak élni. Ez a magasabb bér az egész kontinensen magasabb munkaerőköltségeket eredményez. A háború előtt a munkaerőköltségek Európában jellemzően évi 2% körül emelkedtek, ami nagyjából megfelel az Európai Központi Bank inflációs céljának. A háború óta azonban nem ritka az évi 5-6%-os növekedés. Ezek a növekvő munkaerőköltségek egy olyan időszakban jelentkeznek, amikor a versenytárs országok munkaerőköltségei csökkennek. A kínai gazdasággal kapcsolatban szkeptikusan nyilatkozók gyakran kiemelik azt a tényt, hogy az országban nagyon alacsony az infláció, sőt egyenesen defláció van, és azt mondják, hogy ez a gazdasági gyengeség bizonyítéka. Valójában ez annak köszönhető, hogy a kínai belső piacra rendkívül olcsó csúcstechnológiai termékek – például a kínai gyártású elektromos járművek (EV-k) – áradata érkezik. Az alacsony inflációs ráták azt jelentik, hogy a kínai munkavállalók nem követelnek magasabb béreket, és így, miközben Európában emelkednek a munkaerőköltségek, Kínában csökkennek.
4. Az európai döntéshozók pánikba estek és reflexszerűen vámokat vetettek ki a kínai árukra
A versenyképességi különbséget tovább súlyosbítja az Európai Unió elhibázott protekcionista politikája. Az Európai Bizottság nemrégiben bejelentette, hogy 9%-tól 36%-ig terjedő vámokat fog kivetni a Kínában gyártott elektromos járművekre. Ez a 10%-os vámon felül értendő, amelyet az Európába irányuló összes elektromos jármű behozatalára alkalmaznak. Az olcsó árukhoz való hozzáférés nélkül az európai munkavállalóknak magasabb bérekre van szükségük ugyanannyi áru elfogyasztásához, ami tovább rontja Európa versenyképességét. Ez a protekcionista politika csak a háború és a magas energiaárak által kirobbantott versenyképességi válságot figyelembe véve érthető meg. A háború előtt az európai gazdaságban már voltak bizonyos problémák a versenyképesség tekintetében. Ugyanakkor, ezek nagyrészt hosszú távú problémák voltak, mint például a fejlett digitális szektor hiánya a kontinensen. Amikor azonban a háború kitört és az energiaárak emelkedtek, a politikusi döntéshozók egy nagyon is valós, nagyon is azonnali válságot láttak maguk előtt. A reakciójuk az volt, hogy pánikba estek és önpusztító vámokat vetettek ki Kínára.
5. Az európai elit tagadásban van az Európát sújtó válság okait illetően, ez ellen pedig a német választók lázadni kezdtek
Bárhová nézünk, mindenhol válságokat látunk, és minden válság mögött ott lapulnak a növekvő munkaerőköltségektől kezdve a csökkenő ipari termelésen át a protekcionizmus pánikszerű felkarolásáig a háború okozta magas energiaárak. Azt várhatnánk, hogy mivel mindezen problémák gyökere olyan egyszerű, a politikusok és a döntéshozók erre fognak összpontosítani. De nem ez a helyzet. A háborút övező ideológiai hevület miatt tabutéma lett a magas energiaárak megvitatása. Az energiaárakkal kapcsolatos helyzet olyan, mint a császár új ruhája című gyermekmese. A politikusok és döntéshozók a császár, jelen esetben a magas energiaárak előtt állnak, amint az meztelenül vonul az utcákon, és nem tudnak rámutatni a problémára, mert félnek a társaik reakciójától. A kár, amelyet ez a kollektív hazugság okoz Európának, mérhetetlen – és Európa ipari erőközpontja, Németország szenvedi a legtöbbet. A német közvélemény, akárcsak a gyermek, aki végre felhívja a figyelmet a császár meztelenségére, kezd rájönni, hogy komoly probléma van a vezetéssel – amely úgy tűnik, hogy el akarja pusztítani önmagát és az országát. Ez magyarázza az alternatív politikai pártok, mint a jobboldali Alternatíva Németországért (Alternative für Deutschland) és a kelet-németországi baloldali Sahra Wagenknecht Szövetség (Bündnis Sahra Wagenknecht) elképesztő választási sikereit. Ezek a pártok Németországban a másként gondolkodókhoz kötődnek, de a lakosság egyre nagyobb része kezdi felismerni, hogy a jelenlegi politikai osztály nem az ország érdekeit tartja szem előtt. Ahogyan Kelet-Németország harminc évvel ezelőtt csendesen fellázadt a szovjet szatellitállam ellen, úgy lázadnak ma a Berlinből érkező hasonló szintű gazdasági rossz gazdálkodás ellen.
Készítette: Philip Pilkington
Nyitókép forrása: Volkswagen Slovakia