1. A magyar elnökség alatt kerül sor az Európai Unió és az Öböl Menti Együttműködési Tanács országainak első csúcstalálkozójára.
Az EU Tanácsának magyar elnöksége törekedik arra, hogy az Öböl országok és az Európai Unió közötti együttműködés tovább mélyüljön. Az EU és az Öböl Menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council, GCC) kapcsolata egészen 1989-ig nyúlik vissza. Bár a kapcsolatok átmenetileg megsínylették a világjárványt és az egyes GCC országok belső feszültségeit, az elmúlt években újra lendületet vettek. Az Öböllel való stratégiai együttműködésről szóló közös nyilatkozatot 2022-ben fogadták el, melyben többek között a klímaváltozás, az energiabiztonság és a zöld átmenet volt a prioritás. Luigi Di Maio, korábbi olasz külügyminiszter személyében 2023 májusában kinevezték az EU első Öböl-menti térségért felelős különleges képviselőjét is. EU–GCC csúcstalálkozó azonban eddig még nem volt: október 16-án rendezik az elsőt, ami újabb mérföldkő a két regionális szervezet kapcsolatainak történetében.
2. Az Európai Unió és az Öböl-térség közötti kereskedelmet az energiahordozók uralták és az EU energiabiztonsága továbbra is kulcskérdése az együttműködésnek.
A két régió között meghatározóak a gazdasági kapcsolatok, melyek összértéke 2022-ben elérte a 200 milliárd eurót. Országokra lebontva a GCC tagjai közül Szaúd-Arábiával, az Egyesült Arab Emírségekkel és Katarral bonyolódik le a kereskedelem legnagyobb hányada, nagyjából 80–90%. Az uniós országok közül a legnagyobb kereskedelmi volumennel sorrendben Franciaország, Hollandia, Németország és Belgium rendelkezett, míg összeurópai szinten az Öböl országai a hetedik legfontosabb kereskedelmi partnernek számítanak.
Ez a nagy volumenű kereskedelem azonban egyelőre meglehetősen homogén képet mutat: kőolaj, kőolajszármazékok, gáz halmazállapotú szénhidrogének tették ki az EU-ba érkező szaúdi és katari import több mint 80%-át, a kuvaiti több, mint 90%-át. Ugyanezen termékcsoport a többi ország kapcsán is meghatározó, 40–60%-os részaránnyal szintén az első helyen áll, Bahrein-t leszámítva, ahol a második helyre csúszik vissza a különböző alumínium-tartalmú termékek mögé.
3. Az Öböl-országok gazdasági diverzifikációja és zöld átállása Európa számára is új lehetőségeket tartogat
A GCC 6 országa közül 5 rendelkezik hivatalos vízióval, ami gazdaságuk diverzifikációját tűzi ki célul. Ennek kapcsán az EU a jövőben az egyik, ha nem a legmeghatározóbb partner lehet az Öböl-menti államok számára. Az ilyen jellegű együttműködés már 2019-ben megindult a Gazdaságdiverzifikációs Párbeszéd projekt létrehozásával. Az Öböl-menti országok e téren való előrehaladásának támogatása az EU számára több szempontból is előnyökkel járhat. Ennek egyik példája lehet a jövőben a különböző zöldenergia-technológiák kapcsán történő tudáscsere, illetve a szektorban mindkét irányban ösztönözhetik a külföldi működőtőke beruházásokat (FDI) is. Ez utóbbiak a GCC államok kapcsán már eddig is nagyobb mértékben áramlottak az energiaszektorba, melyre jó példa az Emírségek esete. Az ország második helyen végzett 2023-ban a zöldmezős külföldi működőtőke beruházások tekintetében, melyek közül tőkebeáramlás tekintetében egyelőre még a szén-, a kőolaj- és a földgázszektor végzett az első helyen. Az Öböl országaiból érkező FDI cserében szintén megcélozhatja az energiaszektort az EU-ban.
4. A jövő üzlete a „zöld hidrogén” lehet és ebben kiemelkedő az Öböl országok szerepe
A GCC államoknak ugyanakkor még mindig egyik legfőbb ismertetőjegye a szénhidrogénen alapuló gazdagságuk. Ennek az elmúlt időszakban talán legemblematikusabb példája Katar, az ország ugyanis a cseppfolyósított földgáz (LNG) exportjával meghatározó szerepet töltött be az orosz–ukrán háború kitörését követően az EU energiaellátásának biztosításában. 2023-ban közel 15,5 milliárd köbméter földgáznak megfelelő LNG-t importált az EU Katarból, amivel az a 4. legtöbb földgázt exportáló országnak számított. Csak az LNG-importot vizsgálva viszont már az EU második számú exportőre volt az USA után. A katari földgázexport EU-ba érkező jövőbeli volumenéről ugyanakkor eltérő vélekedések vannak, többek között az EU klímacéljai kapcsán, másrészt a felek földgázpiacon tanúsított eltérő gyakorlata alapján. Katar ugyanis alapvetően hosszú távú szerződésekben gondolkodik, míg az uniós országok épp ellenkezőleg: a rövid távúakat részesítették eddig előnyben.
Egy másik gáz halmazállapotú elem jövőbeli kereskedelmét azonban még talán ennél is nagyobb vita és várakozás övezi. 2022-ben az orosz–ukrán háború kitörésének hatására az EU az orosz fosszilis tüzelőanyagok gyors csökkentése, valamint a zöld átállás felgyorsítása mellett határozta el magát. E stratégia egyik meghatározó eleme lehet a hidrogén, az ugyanis mind a földgáz, mind a kőolaj kiváltására tartogat magában lehetőséget. Elsősorban a zöld átállás kapcsán azonban fontos, hogy ez a hidrogén “zöld” hidrogén legyen, ami azt jelenti, hogy a vízbontáshoz (mely során oxigén és hidrogén keletkezik) felhasznált elektromos áramot megújuló energia kell, hogy szolgáltassa. Az EU 2030-ra azt a célt tűzte ki, hogy egyaránt 10–10 millió tonna megújuló hidrogént állítson elő hazai földön, illetve ugyanennyit importáljon. E tekintetben pedig az Öböl-menti országok meghatározó partnerekké válhatnak, ugyanis mind az Egyesült Arab Emírségek, mind Szaúd-Arábia, mind pedig Omán kimagasló lehetőségekkel és tervekkel rendelkezik a zöld hidrogén jövőbeli előállítására, aminek mértéke az utóbbi kettő esetében akár az 1 millió tonnát is elérheti 2030-ra. Ez pedig az EU 10 millió tonnás import célkitűzése vonatkozásában is meghatározó lehet. A szektor kapcsán történő együttműködés pedig már most is visszatérő eleme az EU-GCC párbeszédnek.
5. Az Öböl államai a stabilitás szigetei a Közel-Keleten, ami azonban még így is instabilitási zóna – ezért Európának is felelőssége van abban, hogy a geopolitikai feszültségek enyhüljenek a régióban.
Noha az Öböl-menti országokkal való fokozottabb együttműködés több szempontból is prioritás lehet az EU számára, annak megvalósítására a felek szándékán kívül egyéb külső szereplők és események is hatással lehetnek. Ezek közé tartozik a Vörös-tenger körüli feszültségek növekedése, a régióból érkező kereskedelem ugyanis itt, majd a Szuezi-csatornán halad keresztül. Mind az Izrael, mind a Jemen körül fokozódó konfliktus e kereskedelmi útvonalat is veszélyezteti. Alternatívák természetesen vannak, például a hajók más útvonalra való terelése – a Jóreménység-foka irányába –, ez azonban akár két héttel is megnyújthatja az áruk Európába érkezését, aminek költségbeli vonzatai is vannak. Ahogy a magyar EU elnökség programja is kitér rá: az EU erőfeszítéseit fokozni kell annak érdekében, hogy a regionális stabilitás és az ellátásbiztonság helyreálljon a Vörös-tenger térségében.
Az Izrael és Hamász közötti konfliktus kiéleződése további veszélyeket rejt magában, többek között azért, mivel az Öböl-menti országok eltérő politikát folytatnak Iránnal kapcsolatban, ami potenciális konfliktusforrás lehet a tagok között. Egy Iránnal esetleg kialakuló nyílt konfliktus tovább veszélyeztetné az energiabiztonságot. Bár ez egyelőre nem közvetlenül fenyegető lehetőség, a piaci árak már ezt a bizonytalanságot tartalmazzák.
Végezetül, a térség iránt több nagyhatalom is élénk érdeklődést mutat. Ezek közé tartozik például Kína, amely az EU-t megelőzve a régió elsőszámú kereskedelmi partnerévé vált. De megemlíthető még Oroszország és India is, mint potenciális szereplők. Amennyiben ezek a szereplők az EU-nál szorosabb együttműködésre tudnak lépni a térséggel, az komoly kihívást jelenthet az EU és a GCC közötti kapcsolatok jövőbeli elmélyítésére nézve. Ugyanakkor, az Unió régióval szembeni politikai attitűdje önmagában is tartogat potenciális konfliktusokat a jövőre nézve. Míg ugyanis egyrészt szorgalmazza a kapcsolatok fokozását, az Európai Parlament több esetben is a térség országait érintő negatív állásfoglalást adott ki, például emberi jogi ügyekkel kapcsolatban, amik feszültségeket generálhatnak.
Készítette: Papp Gábor