1. Az európai parlamenti választások június 6-9. között lesznek, amelynek során Magyarország 21 képviselőt (az összes képviselő 3%-a) küld az Európai Parlamentbe
Az Európai Parlament az egyetlen olyan intézmény az EU-ban, ahol az uniós polgárok akarata közvetlenül érvényesül, hiszen a választók döntenek arról, hogy ki képviselje őket. Az EP befolyása az utóbbi időben megnőtt, és sok esetben politikai alapon próbál hatással lenni más uniós intézmények munkájára. Bár az EP-ben nincs kormányoldal vagy ellenzék, hanem politikai csoportok, nem mindig biztos, hogy melyik csoport lesz a legerősebb. Ezt leginkább az EP-választásokon szavazó uniós polgárok befolyásolják.
Az Európai Parlament képviselőit valamennyi tagállamban közvetlenül választják meg, és a képviselők az országos választáson elért eredményeik alapján kerülnek be az EP-be. A nagyobb népességű országok több képviselőt küldhetnek az EP-be, de a csökkenő arányosság elve lehetővé teszi, hogy a kevésbé népes tagállamok egy főre vetítve több képviselővel rendelkezzenek, elkerülve ezzel, hogy a nagyobb államok felülreprezentálva legyenek. Magyarország 21 képviselőt küld az EP-be, ami a 705 képviselő 3%-a, míg az unió lakosságának 2,1%-át teszi ki az ország.
2. Az idei EP-választások az ideológia vezérelte politika lakmuszpapírja, a szuverenisták és a „brüsszeli buborék” közötti csata
A populizmus teljes ellenpárja, amikor a technokrata elitek – avagy amit sokan brüsszeli buboréknak neveznek – valódi politikai támogatás hiányában politikai intézkedéseket kényszerítenek ki. Az évek óta tartó, és a gazdasági nehézségekre nem átgondolt zöldítési politikával reagáló EP kiváló példája ennek a jelenségnek. A mostani választáson kiderül, hogy van-e tényleges támogatottsága ennek, és ha igen, pontosan mekkora. Sokan arra számítanak, hogy az EP-választások a jobboldal megerősödését eredményezik a zöldekkel és a liberálisokkal szemben, és ezen belül a politikai csoportok átrendeződését, a radikális jobboldal jelentős szerepvállalásával.
3. Valamennyi jobboldali párt megerősödése várható, és várható egy jobboldali pártkoalíció létrejötte is.
A nagy jobboldali előretörés egyik jelentős következménye az lesz, hogy a radikális jobboldal megerősödik és átalakul, és az Európai Néppárt is jó eredményeket érhet el. E két változás arányait még nehéz megjósolni. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy azok, akik nem akarnak együttműködni szélsőséges pártokkal, például az AfD-vel, keresik majd a lehetőséget a mérsékeltebb, de a centrista Néppárthoz képest konzervatívabb pártokkal. Ez az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) megerősödéséhez vezethet az Identitás és Demokrácia (ID) rovására. Ez azt jelentheti majd, hogy ha az ECR-nek sikerül az ID-ből vagy akár máshonnan is EP-képviselőket átcsábítania, akkor még egyes régi ECR tagok is távozhatnak a pártból, mivel néhány képviselő elzárkózik attól, hogy az ID átvándorló tagjaival együttműködjön.
Petr Fiala cseh miniszterelnök pártja (ODS) az EPP felé mozdulhat el, ami megnyitja az utat Andrej Babiš előtt az ECR felé. Az ID egyértelmű vezetője jelenleg a Le Pen vezette francia Nemzeti Összefogás (RN), de ha sikerülne megegyezni a Meloni féle Fratelli d’Italiájával és a lengyel PiS-szel, akkor az ECR nagyon jelentős erővé válhatna velük, míg az ID utódpártjában összegyűlnének a kisebb holland, belga, svéd, svéd, osztrák radikális jobboldali pártok képviselői (AfD-vel vagy anélkül). A szlovák SMER és a HLAS sem feltétlenül maradnak ugyanabban a pártcsaládban (a HLAS jelenleg a Szocialisták és Demokraták csoportjában van, míg a SMER-t kizárták innen), és habár ők egyértelműen nem konzervatívok, mégis a szuverenista pártokkal együtt jól elférnének egy újraformálódó ECR frakcióban.
4. A választások utáni szövetségkeresést olyan kérdések dönthetik el, mint például a béke kérdése.
Bár mind az ECR, mind az ID jobboldali párt, jelentős különbségek vannak közöttük, amelyek közül a legszembetűnőbb az ukrajnai háborúhoz való hozzáállásuk: az ECR például aktívan támogatja Ukrajna háborúban való segítését. Az ECR az EU mellett van Ukrajna ügyében. Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy elsősorban a belpolitikai dinamika határozza meg az egyes pártok EP-n belüli pozícionálását, és ez nincs másként a radikális jobboldali pártok esetében sem. Le Pen döntése például, hogy elhatárolódik a német szélsőjobboldali AfD-től, elsősorban belpolitikai szempontból fontos stratégiai lépés, amivel már a francia elnökválasztásra készül.
5. Magyarország profitálhat a szuverenista erők előretöréséből, és fontos szerepet játszhat az európai jobboldal formálásában.
Magyarországon a közvélemény-kutatások szerint a kormánypárti Fidesz-KDNP egyértelműen vezet, megelőzve a választásokon először induló Tisza Pártot és a harmadik helyen álló, éppen a bejutási küszöb közelében lévő Momentumot. A legvalószínűbb, hogy rajtuk kívül más nem tud képviselői helyet szerezni. A Tisza-párti képviselők valószínűleg nem kerülnek be az EPP-be, de kívülről támogatni fogják őket, míg a Fidesznek továbbra is megmarad a lehetősége, hogy az ECR-hez, az ID-hez vagy egy új jobboldali tömörüléshez csatlakozzon. A jobboldal megerősödése Magyarország érdeke, mert a jelenleg geopolitikailag meggyengült EU-ban olyan, Magyarország számára fontos kérdésekben hozhat előrelépést, mint a migráció, a háború befejezése vagy az erősebb európai védelem.